Fotónézegetés a Mai Manóban, beszélgetés a természetes fénnyel belengett műteremben. Ő hazamegy átöltözni, mert jól akar kinézni mellettem. Borivás az M-ben, majd irány a Klassz, amitől eddig berzenkedtem, mert overrated. Mégis, kellemes pincérek, bivalymozzarella és kecskesajtos, túl édes rizotto. És egy szivar közösen elpippantva - még Baliról hoztam apának, de neki nem kell.

Aztán Mumus, bár közben majd' megfagyok, lehűlt az idő. Olyan közel lakik oda, nem kérdéses, hogy felmegyünk hozzá. Valahogy így terveztem. Végre egy végtelen csók, egy egész nyár után.

Tökéletes textúrájú ajkak az övéi. És a lábbujjai, mesélni róluk nem lehet. Olyan, mikor cirógatják a lábfejemet, mintha selyemtappancsos katicák ugrándoznának a bőrömön.

Ilyen egy igazi ölelés. Reggelig tart, és még akkor sem akarod kiráncigálni a karodat a másik dereka alól, és nem nyűgösködsz, hogy meleg van, finoman mozdulsz meg inkább. Azt fűzte hozzá, hogy "I wish this moment would never end."

Labels: ahh, nyár, szép, tényközlés

szinamondta 8/10/2008 12:43:00 PM

0 comments

. . .