Az utóbbi hét picit megviselt, buli buli hátán, közben aerobik és jóga - máshogy nem lehet kibírni a folyamatos ülést, fel is szedtem pár kilót, ami nem akar lekopni.

A munkáról ne beszéljünk. Legalább nekem van.

Egyik legjobb barátom, az argentín H. tegnap elhagyta az országot, így tegnapelőtt táncoltunk egyet a "faraway" partiján, ahogy ő nevezi. Tegnap pedig Mr. Sierra Leone és Mr. Tanzánia vacsorabuliján voltam, amit két dologgal érdemes jellemezni: halomban állt a grillezett csirke, mellette pedig én, mint egyetlen fehérember.

Hajnali háromig majdnem folyamatosan táncoltam és kábé ötször állapítottam meg a patakokban csobogó izzadtságot törölgetve, hogy ilyen meleg legutóbb a Magic Mirror sátorban volt.

Aztán pedig egy indiai-ausztrál lány megkérdezte, hogy jártam-e korábban Afrikában. Because you dance like an African. Na, ezt sem most hallottam először.

És az éj végén elhatároztam, bele kell vágnom abba a projektbe, melynek lényege az egészséges közöny magamévá tétele. Ez nekem mint halaknak óriási erőfeszítésbe fog kerülni, és kétlem, hogy eredményes lesz, de próbálkozni azért lehet.

S. kollégám, szintén halak, arra int, hogy ez a mission life jellegzetessége, egyfajta túlélési eszköz. This is what I learnt, mondja. And I still get hurt.

Labels: afrika, ahh, én, halak

szinamondta 1/31/2009 07:54:00 AM

2 comments

. . .