A szilveszteri házibuliban (amelyre készülődve olyan kozmára sikerült elégetnem a pogácsát, hogy az egészet kidobhattam) a fotós kolléga megkérdezte, hogy mik a 2009-es terveim. Mondtam neki, hogy újévi fogadalmakat sosem teszek, viszont szeretnék továbbhaladni azon az úton, amelyen most ősszel elindultam. Ez az, amit olyan réges-régóta kerestem.

Viszont hozzá kell tenni, az ünnepek külföldön eléggé szívásosak tudnak lenni, különösen, ha az ember jóbarátainak a nagy része lelépett.

És erre jön még rá, hogy akár Kampalában is köszönthettem volna az újévet. Meg még az év utolsó napján egy hosszú cset arról, hogy milyen is volna, ha otthon lennék.

De mivel nem vagyok, maradtunk annyiban, hogy fújunk majd mi még buborékokat. Aztán majd a Magda se mondhatja többé, hogy mi lesz már.

Pamuttal is egyeztettem egy programot júliusra. Bringa a Margitszigetre, sör, frizbi, láblógatás lepattogzott festékes padon, talpunkat cincálja a fű (ami Kartúmban egy szál sem található). Később egy kávé a Sarkkertben igénytelen műanyagpohárból, majd további láblógatás a Gödörnél.

Nyáron miért nincs Mikulás? Kérnék tőle egy szép, nagykerekű, városi bringát.

Labels: afrika, budapest, én, tényközlés

szinamondta 1/01/2009 06:21:00 PM

2 comments

. . .