szinamond

2005/04/26
Úgy néz ki, az életem mostanában csak várakozás. És a párkapcsolatom esszenciája az internet. Fel kellene fűzni valami jó kis üzletet olyan szolgáltatások, mint pl. webmail, skype vagy aim népszerűsítésére. "Ha nem lenne a skype, nem beszélgethetnék a barátommal egy órán keresztül, és mindez teljesen ingyen!" "Ez fantasztikus! A fejemben hallom a barátnőm hangját, annyira tiszta a vétel, mintha konkrétan itt ülne mellettem!" Lehetne ilyesmivel marketing-pénzeket keresni, nem?

Valójában eléggé unom. És mikor kábé féléves kihagyás után leültünk M.fejjel dumálni, tisztára elkomorodtam. Oké, persze, másnak könnyű olyasmit mondania, hogy "döntsétek el mondjuk júliusig, hogy mit akartok. ennél tovább már nem nagyon érdemes húzni az ilyen távkapcsolatot". Miért, ki mondta, hogy nekem ez az ideális? Nem, sőt, eléggé szarul érzem magam így. De ez nem lesz rinyablog.

szép az élet, csuhajja
én is boldog leszek
mindenki majd meglássa
csak pár döntés és
elhatározás, csupa gyönyör
és kéj meg koboldogság


szinamondta 4/26/2005 01:31:00 PM


0 comments

. . .
2005/04/24
Albin utólagos engedelmével idepostolom, amire ő emlékezik.

A menzarol a legszebb emlekeket a puha, omlos duplacsokis chocolate chip cookirol orzom, de dobogos helyen van meg az English muffin, a corn chowder, a sushi es a reggeihez valo hash brown, meg meg annyi minden... Uditok kozul nalam a legjobb a dinnyes-epres Nantucket Nectar volt, illetve a Vitamin Water nevu igen draga (asszem majdnem 3 dollaros) udito, amibol volt “dragonfruitos”, amire ra volt irva, hogy “no actual dragons have been hurt during the making of this juice”, (arra emlekszem, hogy azt te is szeretted, a citromos, feher valtozatot na meg persze azt a ropogos, almas-fahejas szinten draga biochipset). Most jut eszembe, es ujra felhaborodok, hogy egy ilyen dragonfruitosat kellett kidobni mielott bementunk a
Capitolba, es asszem visszafele mar nem talaltuk meg a kukaban…. Pedig lebuktunk melyen…



szinamondta 4/24/2005 04:55:00 PM


0 comments

. . .
2005/04/23
Szava
zzzzzzzzzzzzzzzzzzzz!


szinamondta 4/23/2005 09:20:00 PM


0 comments

. . .
2005/04/22


Beszarás. Valaki levédette a
flip-flop nevet Magyarországon. És 3900 forintért már hozzá is lehet jutni, amit mondjuk az Old Navyben 10 dolcsiért utánadvágnak.


szinamondta 4/22/2005 11:03:00 PM


0 comments

. . .
Akkor most nyilvánosan is beismerem, hogy nem tettem túl magam Amerikán. Mármint, mi az, hogy túltenni. Egyik éjjel azt álmodtam, hogy a
dorm-szobám ablakában állok, és kinézek az udvarra, a fák előttem. Most is hallom, ahogy a sportpályák felől ütemes morajok jönnek, és együtt mozdulok az ágyamon beljebb és beljebb kúszó napsugárral. Mindig a fényben lenni.

Nem tudom elfelejteni ezt az aranyévet, ahol igazán csak diák voltam, és minden kihívás abban rejlett, hogy hogyan alkalmazkodik az ember. Mennyire tudsz beilleszkedni, bármennyire elcseszett szó is ez. Knicki legfőbb baja az volt, hogy benne csak a "magyart" látták. Pedig nem. Nekem ott volt a lényem, és egy része talán ott is maradt.

Hogyan lehet továbblépni?! Hogyan lehet tudomásul venni, hogy ez lezárult!

Mert nem kell többé éjjel kettőig fennmaradni a szar esszéket olvasni, és aztán izgatottan a Wild Style Hip Hopot hallgatni; nem kell többé elképzelt varázsszőnyeg-túrára menni Luival, máskor meg azon aggódni, hogy a hülyegyerek mikor veszi elő a fegyverét legközelebb; nem kell a kajáldába lépve viszonozni az apró termetű konyhásnéni, Parvati köszönését "hello E"; és nincs reggelente treadmill a gymben, nincsenek hányásnyomok a folyosón; nincs iszonyat szagú ízesített műkávé, azaz dirty water és Alain sem visz már a Xando'sba open micra. Nem villantja rám puerto ricó-i mosolyát Naralys; nem nézzük meg a kövekről a lemenő napot Dennel és nem mondja azt jóga után, hogy "I was checking you out"; nincsen pénteki ittasfehérgyerekes hőzöngés; nem kiáltok át az ablakon a szép hangú Josienak; aki nem visz el hármunkat a mallba és nem röhögünk a kocsiban lévő diszkógömbjén, ami dugó esetén is biztosítja a buli lehetőségét. Nem ájul el egy tanár sem, mert kellner scholar vagyok és nem köszönt Bryan a könyvtárban, "whassup sweetie" és nem kell már kibogoznom, hogy a "ssssss" nála "Citizen Kane". Nem oszton meg a túl sok kaját Bíborral, aki nem visz magával junk shoppingolni és nem mondja, "stay positive". Nem bosszankodom, hogy a hülye gazdaggyerek miért nem néz a Long Walkon a szemembe és miért hagy maga után szemetet. Nem tervezek utakat San Josébe, Washington DC-be, sem Miami Beachre és a Citybe sem megyek. Albarelli nem csodálkozik azon, hogy az amerikai diákok közt mért csak egy magyar tudja, hogy az NAACP minek a rövidítése. És Becky sem csapja össze a két kezét és kíséri koreai mosollyal az "owwwww"-t, mikor valami tetszik neki, és Magee nem bújik hozzám kisfiúsan, tegyük hozzá, hogy Senegálban van. És hol van Khaiim és kinek mondja a hatalmas afrós ötéves Naheem, hogy "wait, I know". What do you know? "I don't know." Nincs quasedilla, nincs lime-os kóla, nincs rohadtparis salátabár és nincs midnight brunch, ahol a tanárok szolgálnak fel. Hol van már az Umoja-ház Afrika hangulata és Ticóék ázsiai vendégszeretete? Mióta eljöttünk, az Int'l Students Association nem is létezik! Egyértelműen hiányzik.

Na befejezem. (Az álmodozást?) De mikor olyan, mintha megválnék egy részemtől, nem? Másnak ez hogyan megy? És nekem miért nem? Ezért nem működik a "start again". És valószínűleg ezért kell mindig máshová utaznom, mert az emlék még mindig túl közeli. Jaj, maradjon inkább az ember a seggén! (Den talán megkérdezné: do you like some cheese with that whine?)

elkényeztetett
műpázsitra ültetett
ösztöndíjas siránka

a tudásom
a US kampuszon beválna
de itthon valljuk be, kevés

az elhatározás
sem elég, akarnom
kéne valamit rég
ahhoz, hogy valaki legyek

vannak olyan gyerekek
akik eszükkel rínak ki
míg nekem csak a szám
sír ha kell ha nem

valaki vágjon már pofán


szinamondta 4/22/2005 07:04:00 PM


0 comments

. . .
2005/04/20
There is a bit to see in Galway but there are also some GREAT day trips we can take around the west coast! We can see the cliffs of moher, connemara and kylemore abbey, salthill, anything!! It'll be great craic! as they say in Ireland. The weather is never very steady. It'll most likely rain at least a bit of the time. However, it is getting slightly warmer and the sun has been out much more :)

Mondtam már, hogy megyek Irországba? Igaz, hogy csak három napra, de akkor is ez tűnik most az egyetlen biztos dolognak a közeljövőre vonatkozóan... Viszontlátom Tündérlányt, juhé!

A nyári Amerika egyre kétségesebbnek látszik, és Afrikába eljutni nehezebb, mint gondoltam. A
felvonulásra könnyebb lenne, csak ne essen. Tegnapi legjobb: húsz perc alatt kiértem brinyóval a Tűzoltó utcától az Ajtósira. Utána rájöttem, hogy kéne egy szmogmaszk.


szinamondta 4/20/2005 01:55:00 PM


0 comments

. . .
2005/04/15
Mennyire tudok örülni apróságoknak! Vagyis egyáltalán nem azok, de relatíve kis horderejűek. Például az, hogy
van net a Castróban... mennnyire jó, nem is kell messze mennem, meg most már úgyis van bringám. Bár azt mondta, hogy mindenképpen kell a sisak - amin én azért röhögtem, mert sisakos bringásokat legutóbb Kakogawában láttam, és azok is mormonok volta. (Érdekes kérdés: vajh mennyire etikus kultúrákra rámászni és próbálni megnyerni őket egy másfajta, tőlük távol álló életszemléletnek? Japánok és a mormon életmód? Nincs több cigi és 10 órás munkanap utáni italozás a kollégákkal?)

És annak is, hogy már mer beszélni angolul. Nem tudom, hogy mennyire a közös angolozásunk hatása, de jó hallani rajta, hogy már nem gyűlöli annyira a nyelvet. Egy sikerpontot elkönyvelek kettőnknek.

Más: mindenhol azt látom, hogy nem tudunk magunkról eleget. A barátaim ugyanazt mondják, mint én, hogy nem tudom, merre szeretnék továbblépni. El vagyok kényeztetve annyira, hogy válogathassak a lehetőségekben. Állásban, országban, további tanulmányokban. És én ennek a mestere vagyok, plusz elérkeztem egy olyan pontra, ahol még nehezebb a választás: ha tanulni akarok még, tudni kellene, hogy mit. Ha viszont dolgozni, ahoz is dönteni kellene, hogy mégis mit és persze, hol.

Néha siránkozom emiatt. Viszont tegnap megállapítottuk, hogy mennyire jó nekünk így. Hálás vagyok, hogy dönthetek ilyesmiről, és nem a méhkaptárban ülök apró alkatrészeket összerakosgatva napi nyolc órán és negyven éven keresztül. Éjmen.


szinamondta 4/15/2005 12:00:00 PM


0 comments

. . .
2005/04/11
Hogy mi minden fér bele alig két hétbe, nehezemre esik végiggondolni.
Főzelékek, nyamm, spenót, amit ő következetesen soupnak hív.
Citadella, "hell" graffiti Gellért püspöknél, húsvéti kirakodás a volt munkahelyem előtt, vár, a magányos Csontváry. Mellesleg itt a legnagyobb szám mégis a kupola, amelynek ha a közepe alá állsz, hatallmas a visszhang, szinte megsüketülsz. Alig lehetett kikönyörögni onnan.
A turistaattrakciók után Berci alpári magyarórái a Sarkban, majd Barka is megérkezik és trafózunk egyet, de hanyagolható. Hétfő reggel haza Győrbe, a család hanyattdobja magát és viszont. Mindenki édes. Aztán Fertőd B'báékkal, libbenünk a felújított lépcsőkön, majd Bécs, aztán újra itthon, készülés Prágára.
Nem kérdeztem direkt, hogy melyik tetszik jobban, egyértelmű volt, hogy a soktornyos város. Sőt, azt gondolta, akár ott is élhetnénk ketten. Én nem gondolom. Talán azon kevesek egyike vagyok, akit nem érint meg Prága. Pedig a szecessziós épületekért és a Mucha-múzeumért kapott jó sok pirospontot.
És megint itthon, a hazafelé úton elkezdtük a beszélgetést, amit csütörtök délelelőtt Pesten folytattunk. Hogy mi lesz velünk ezután. A hülyeség az, hogy hiába is szeretnénk mindketten keresni és megtalálni, ami igazán érdekel, ha egyszer a fejünkben ott a másik. Magyarul: én jelenleg nem tudok igazán úgy dönteni a "karrierépítésemről", hogy ne jusson eszembe, ő ott, én itt, hol a metszési pont.

Itt a tavasz, az ember ilyenkor könnyű és gondtalan. Igyekszem én is. Töprengeni.


szinamondta 4/11/2005 09:38:00 AM


0 comments

. . .

a lángosevő


szinamondta 4/11/2005 09:36:00 AM


0 comments

. . .
2005/04/09
így
va(gi)na, buzgón helyeslek. többször is meg kellene nézni


szinamondta 4/09/2005 11:36:00 PM


0 comments

. . .
2005/04/08
Társadalmi munkában dolgozom a volt munkahelyemen. Ez milyen!


szinamondta 4/08/2005 12:45:00 PM


0 comments

. . .
Amíg itt volt, majdnem teljesen boldog voltam. Csak az fájt előre, hogy búcsú lesz a vége, megint bizonytalan időre, de legjobb esetben is hosszú hónapkra. És hogy azután hogyan, azt valóban egyikünk sem tudja. Tegnap reggel beszélgettünk erről komolyan, felmerült a "nyitott kapcsolat" is, de persze ennek sem sok értelme lenne. Jó lenne, ha legalább valamelyikünk tudná, hogy mit szeretne csinálni és hol élne, mert akkor lenne egy igazodási pont.

Most csak annyi biztos, hogy csodálatos volt ez a tizenkét nap. Igaz, hogy a szemében Prága simán lenyomta Budapestet, de nem érdekes. Az embereket szerette; azokat, akik fontosak nekem.

No matter what, you'll be a part of my future. Ezt mondta. I promise.


szinamondta 4/08/2005 12:44:00 PM


0 comments

. . .
2005/04/01
Bécs még mindig szép, tiszta és tele parfümillattal, de kevésbé "élt" város.
Ha tíz percig nem vagyok mellette, már hiányzik. Közben meg az agyamra megy, hogy minden kaját összeeszik. Nem tudom, meg lehet-e szokni valaha is, hogy neki nem számít, mi a szokás a magyar konyhában (nokedlihez nem eszünk kenyeret, salátát viszont a főétellel).

Viszont, ha reggel visszabújok mellé az ágyba, félálomban rögtön nyújta oda a takarót, meg a párnát, hogy nekem kényelmes legyen. Édes. (Nem gondolok ezutánra. Nem gondolok ezutánra.)

Jövünk, Prága.


szinamondta 4/01/2005 10:53:00 PM


0 comments

. . .





This page is powered by Blogger. Is yours?