Megtudtam, amit tulajdonképpen ösztönösen tudtam is már, és most csak azt szeretném, hogy akkor ezzel egyszersmindörökre az egész érzelmi-pszichikai fos tűnjön el a lefolyóban mindenestül.
Dana itt azt mondogatja a fülembe folyamatosan, hogy "it doesn't matter. it just does not matter. it doesn't matter at all. you matter."
És valóban, én számítok. De nekem az is számít, hogy hogy lehettem ekkora balek, hogy visszaengedtem, közel és még közelebb és annyira közel, hogy szinte felemésztett, pedig közben, mint utólag közvetítéssel kiderült, már mással ment találkozni a trópusi szigetekre, és minden, minden, amit mondott az utolsó két napomon Szudánban -- ami csakis az enyém kellett volna, hogy legyen --, a pillanat varázsából fakadt pusztán, és semmi, de semmi jelentősége nem volt.
Annak sem, hogy hiányoztam, annak sem, hogy körbe akarná tekerni egyszer a Balatont. Jó vicc.
De tulajdonképpen tényleg nincs jelentősége már.
Sok boldogságot a házasságodhoz, Karma.
(De mennyire szánalmas már ez a brazil szappanopera, unom magam rettenetesen.)
Éljen a jóga, éljen a jövő!Labels: ahh, én, sad clown, tényközlés
