Beültünk egy pizzára a város azon részén, ahol a legtöbb a mozgás, bárokkal, kávézókkal, éttermekkel és gyorskajáldákkal és klubokkal. Elmentem a mosdóba, és mire visszaértem, Carol két, tujja babya feliratú, piros-sárga-fekete sávos (nemcsak a reggae, de Afrika színei) pólót viselő, feltűnően laza sráccal beszélgetett.
Elcsíptem, ahogy az egyikük, aki a dreadlockjait egy hatalmas sapkába bújtatta, a másnapi hip hop battle-ről beszélt. És röpke hezitálás után feltettem azt a bárgyú kérdést, hogy „van egy amerikai barátotok?”.
„What, Magee? He’s my boy!”
Így derült ki, hogy ők azok, akiknek a telefonszámát meg akartam szerezni. Egész este libabőröztem a gondolattól, hogy micsoda véletlenek léteznek. Aztán táncoltunk, másnap meg már én is tujja babya pólóban feszítettem a hip hop fesztiválon.
Tágabb értelmezésben azt jelenti, hogy breaking boundaries.
Átölelt és némi közös hallgatás után elhalóan megkérdezte: "Do you believe that I love you?" És mivel a sírás fojtogatta a torkomat, csak belebólogattam a kulcscsontja üregébe, és végül kiszuszogtam valahogy: "I'm scared of losing you."
De mielőtt elöntenék a könnyek ezt a bejegyzést, adok inkább egy keretes szerkezetet. A fenti videóban nem Nelly Furtado a lényeg, hanem K'naan, a szomáli zseni. Menekültből énekes-költő lett Amerikában, borongós éjszakákon az igazi zűrzavar és fájdalom dallamát hozza a fülembe. Meg valami furcsa életerőét.
Szinte el sem hiszem, hogy egyik kedvencemeljön az országba, amelyből az utóbbi időben rettenetesen kiábrándultam. Brooklyn-Budapest tengely, be kell, hogy indulj.
