2004/01/31
A pasik gázak. Én mondom néktek. Azért nem mentem ma Bostonba, mert Nikki későn derítette ki, hogy elbénázta az ügyet. Úgyhogy most ideges vagyok rá. Brrr.
Viszont el tudtam menteni az elveszett képeim felét, köszönhetően Májkinak. Ezért most tessék, óceán.
szinafotó: LA, Ocean Front Walk
mit nekem
ha keresem
valszeg nem lelem
úgyse merem
csak vonakodok
vakondok
szemem becsuk
nem tudom
ki mit miért
ha kellenék
elejtenék
megjegyeznék
keresnék
a jelenlét
emet
nekem
nyolc
mondom
ha zug
becsapom
magam
mimóza
önérzetem van
nekem
szinamondta 1/31/2004 02:06:00 AM
. . .
2004/01/30
Kineztem az ablakon az ot kilos jegyzetcsomag folott ulve, es azt gondoltam, siman tudnek egesz eletemben tanulni. Na jo, lehet, hogy nem ugy, mint a jo pap, de azert egy konsziderablilis ideig. Mondjuk meg egy-ket evig. Tulkepp ez is a celom. Vajon nihilista ez a hozzaallas? Es csak halogatas? Hogy minel kesobb kelljen a gyakorlati(as) eletet elkezdeni?
szinamondta 1/30/2004 12:16:00 AM
. . .
2004/01/29
Piros Mogyoros es Sport szelet Szlovakiabooool? Na nema'a'a'! Boj-kott! Boj-kott!
szinamondta 1/29/2004 05:17:00 PM
. . .
Lehetek még beatboxer? Ha eleget gyakorlok, talán igen. Vigyázat, rá lehet pattanni erre a site-ra teljesen! Beatboxtv.com, nagyon súlyosan megtanít. Itt próbálgattam, hogy ppppcccc, ppp cccccc, meg a snear-t, ami kábé úgy hangzik, mintha épp félrenyeltem volna, és fuldokolnék. Albin szerint is olyan, mintha épp felrobbanna valami a csávó szájában, amitől egyébként Rahzel koncertjén én is tartottam.
A Worldly Sex-en ma megnéztük a Brain Sex című filmet, tisztára biológia órán éreztem magam. A legérdekesebb megállapítás az volt, hogy a nők és a férfiak szexuális vágyai és elvárásai nagy részben biológiai különbségek miatt annyira eltérőek. Van egy idegcsoport, fogalmam sincs, mi magyarul a neve, corpus colossum. Ez a felelős a bal és a jobb agyfélteke közti összeköttetésért, és a nőké jóval nagyobb. Kísérletek szerint a nők sokkal könnyebben felismerik az emocionális jelzéseket (pl könnyen meg tudják állapítani, hogy a képen látható alak hogyan érez) - ami állítólag azért is van így, mert jobb a kommunikáció az agyukban, kevesebb munkával több információt tudnak begyűjteni és értékelni. Emiatt mondják, hogy a nők sokkal intuitívabbak.
Ami engem leginkább érdekel az, hogy a nemek eltérő kommunikációját is részben biológiailag magyarázta a film. Azt, hogy a nők sokkal jobban igénylik az érzelmi kommunikációt, verbálisabbak, míg a pasik gyakorlatiasabbak. Erre a következő példát hozták: asszony kérdi "Izlik a kaja?" Pasi válaszol "Hisz azt eszem." Tehát nem bizonygatnak, nem analizálnak, mint ahogy a nők, én, teszik. A film szerint részben a történelmi szerep miatt: a család fenntartásában, a feladatok megszervezésében nagyon kellett a verbalitás, míg a férfi elég, ha ordított egyet, mielőtt belevágta a lándzsáját szerencsétlen mammutba.
Viccelek. Sok nekem ez a biológiai magyarázat, hol a kultúra és a társadalom szerepe? Viszont magamra tudom vonatkoztatni nagyon. Mikor azt érzem, hogy jaj, de ki kell mondani, és jaj, de szeretném hallani. Az érzelmeket. Közben ők meg csak néznek, hogy de hiszen itt vagyok. Köszi, korpusz kolosszum. Megmagyaráztál oly sok mindent.
szinamondta 1/29/2004 07:01:00 AM
. . .
2004/01/27
Neeeem, hajnali három van, de az idétlen rádióműsort hallgatom és röhögök.
Ez tőle jön:
long live all the blogheads.
:))) Éljünk, barátaim. :)
szinamondta 1/27/2004 08:52:00 AM
. . .
Hát ezt sem gondoltam volna. Professzor úr nekem ajánlotta a ma hajnali rádióműsorát. Wildstyle hip hop De előtte másfél órát beszéltünk telefonon. Komolyan, milyen meglepő fordulatok! Mármint, nem is, mert hiszen ilyesmiben reménykedtem hónapokon keresztül. Ő volt az első, aki törődött velem itt. És most is olyan gondoskodó és érdeklődő, amellett, hogy irtó vicces.
Ez itt, amit még novemberben írtam. Általa. Egyértelműen szeretetbeteg vagyok. Ki kell adnom.
N.evet
ha nem akarok
is rá gondolok
csak jó, ha
mosolyog
a random arcból
a sugár
rám száll
ha nem akarom
is kanyarodom
vissza a foga
fehérje a szeme
nevet, vele
szeretek
ha nem, akarom
vele kellene
jó lenne mert
bele
sz.
zavarba esek
Most megint itt ragadtam a gép előtt. Emailsortűz. Vagy mi. Mint a pingpong. A fejem is belezsong, húzni kéne pedig aludni.
szinamondta 1/27/2004 08:25:00 AM
. . .
2004/01/26
Parmalat natúr joghurtot azt hiszem, ennyire még nem élveztem. Egyenesen otthonról, egyenesen a számba, aminek ez a savanykás, krémes állag revelációként hat. Az amerikai joghurt utálatos. Szinte rágni lehet, tele van keményítővel, és még ha fatfree is, annyira sok benne a cukor, hogy összeragadok tőle.
Magyar joghurt, túró, kefír és író, üdvöz légy! Örömöt viszel az életembe, kár, hogy ilyen kevés vagy itt velem, hogy bírja ki a belem még pár hónapig nélküled?
(Ha majd értelmesebb leszek - és nem eszek - visszatérek.)
szinamondta 1/26/2004 11:30:00 PM
. . .
2004/01/25
Nem tudom, mi az üres, mi fáj, vagy nyugtalanít, nincs meg a pont, az ok, csak, hogy nem jó. Megint magamon kívül keresem a boldogságot.
Ninudrága azt mondja, "a fiúk olyanok, mint a villamos. Elmegy az egyik, jön a másik."
Akkor így legyen. Vagyis nem. Ne ez lebegjen a szemem előtt. Mert valahogy belülről kellene jönnie.
És ha majd nem leszek ilyen savanyú, leírom, hogy röhögtem szét a fejem a tegnapi hipnotizőrön. Carmen elénekelte a Beat It című igenmajkeldzsekszon számot, csippendélkedett, elvesztette a péniszét mintegy másfél óra alatt, és nem emlékezett semmire. Halálos. Alig hittem el. Megyek könyvtáraskodni. Brrrrr, cudar egy hideg van.
szinamondta 1/25/2004 11:49:00 PM
. . .
2004/01/24
Azt mondom, beszarás. Félig-meddig megtaláltam a vakáció során elveszett képeket. Fél órát beszéltem kábé a SanDiskkel, akikről kiderült, hogy semmiféle felelősséget nem vállalnak bármilyen adatvesztésért. Azért pont, mert annyi módja van annak, hogy egyszercsak hopp, ne legyen többé kép a gépen. Azaz, semmi garancia nincs arra, hogy valóban viszontlátod a képet, amit digitkamerával csináltál. Asszem, jobban bízom az analógban ezután.
Még a supervisorral is beszéltem, hogy márpedig a képeimnek érzelmi értéke van, tessenek téríteni, de nem fizetnek sajna - pedig a képeket nem tudom elmenteni a demóverzióval, amit letöltöttem. Szóval, nem elég, hogy elveszett vagy 60 kép, még nekem kellene fizetni, hogy visszaszerezzem őket. Nanámajnem.
óceán, hollywood, hegyek, hogyodanelegyek
szinamondta 1/24/2004 04:43:00 AM
. . .
A fejem akkora volt az előbb, mint egy héliumos lufi. De kedvem nem volt annyira röhögni, mert csalódtam egy elég nagyot. Igazából nem a szakítás ténye zaklatott fel, hanem az, hogy annyira nem ilyennek képzeltem Khalidot. Akiből úgy kell kihúzni, hogy akkor szakítsunk, de azt is úgy mondja, hogy "legyünk barátok". Hát, cseszed. Ennyit a társlélekségről, meg arról az ígéretről, hogy mindig elmondod, mi jár a fejedben. És még az szomorít el kicsit, hogy fogalmam sincs, mi váltotta ezt ki. Komolyan. Mikor eljöttem, még minden rendbennek tűnt, sőt, ő kért, hogy maradjak egy éjszakával tovább. Cseszed.
Az jutott eszembe, a második hónap tök kritikus. M.fejjel is ez volt. És ott is én adtam hangot elsőnek a rossz érzéseimnek, pedig lehet, hogy nem kellett volna. Mert elmúlt volna talán magától egy idő után. A pasik úgy tűnik, ilyenek. Hogy szőnyeg alá söpörnek, de amint ki van mondva, valós lesz a probléma. Nem? Mondja meg valaki, mert érdekel. Valaki okos. Tisztán látó, érzelmekkel operáló, hasznos tanácsadó, a végén meg-vigyorogtató. Tatu. Tetü. Na, azért nem.
Még szerencse, hogy Nikki olyan édes. Tegnap éjjel így írta alá az emailt: good night sunshine. Beszéltünk ma telefonon, sajnos nem tudtam velük menni a Slick Rick-koncertre, mert minnyá itt apa. Viszont jövő héten megyünk Bostonba. Váová.
szinamondta 1/24/2004 03:12:00 AM
. . .
2004/01/23
Megnéztem a Hair kampuszos változatát. Illetve csak az első felvonást. Nem értettem, miért variálták át annyira a karaktereket, meg más darabot más szereplő énekelt, ráadásul párszor elég hamisan. A legkínosabb az volt, mikor körben táncoltak és a csajok a fiúk nyakában ültek. De eljött az idő, mikor a lányoknak gyorsan le kellett kerülni a színpadra a fiúk segítségével. Volt egy pár, akik ezt valahogy elbénázták és csak a lány kapálózó lábait lehetett látni hátulról, meg ahogy orral előre hasal le a kör közepébe. Azért remélem, nem ütötte meg magát nagyon.
Oké, nem volt ám olyan rossz. Azon csodálkoztam viszont, hogy alig valaki ismerte a darabot magát, sőt, azt sem tudták, hogy van egy ilyen film. Azt gondolnám, hogy ez teljesen része a mai amerikai kultúrának, sőt, hogy a fiatalok közel érzik magukhoz és akár tudják kívülről a számokat. De pedig dehogy.
szinamondta 1/23/2004 04:11:00 AM
. . .
Kaptam egy emailt valami ismeretlen freemailes címről, amit nem tudok értelmezni.
"Szellemi terméket lopni csúnya dolog. Meg nem igazán eredeti. Pedig Te az akarsz lenni. Kár hogy már többen felismertük a lopás tényét. Vagy csak ennyire tetszett az eredeti???"
Mi van? Én nem csak eredeti AKAROK lenni. Asszem csak tesóm barátja szívat. Köszi Májki, nagyon vicces. Azt hiszed, beijedtem? (Aha. Vagy legalábbis elég szar érzés.)
szinamondta 1/23/2004 03:58:00 AM
. . .
2004/01/22
Szerintem eléggé röhejes, hogy ez az első hét a suliban, de már most szétolvasom az agyam. Három órát vettem fel, meg egy independent studyt, de eléggé villog a befosásjelző, hogy Soog kifejezésével éljek. Fogalmam sincs, hogyan fogom bírni. Az órák irtó érdekesnek tűnnek, a creative writingon már meg is kaptuk az első írásfeladatot. Jövő keddre produkálni kell egy novellaféleséget. Emellett van egy Mass Media & Popular Culture órám, ami azért is jó, mert felfrissíti a györgypéteres cuccokat. A harmadik meg a Worldly Sex, amire van egy kábé öt kilós olvasmánygyűjtemény (reader). És még kell venni egy földrajzi könyvet, brrrr, soha nem voltam jó belőle, meg egy másikat, Make Love, Not War címmel. Kifingatnak.
Amúgy semmi. Little K gondolom, töpreng, én is valahogy úgy, közben meg M.fej valami Anna nevű szereplőhöz hasonlít az OC-ből. Megnéztem a sorozat website-ját, nemisigaz, hogy hasonlítok. Azt is írta, azt hitte valakire egy buliban, én vagyok. De persze nem. Hogy is lehetnék, mikor itt válogatom a papírjaimat meg könyveket, amit hazaküldök majd apával. Pénteken jön és megnézi szerény lakomat, juhééé. Közben viszont arra gondolok, milyen sajgó érzés lesz, ha otthon egy buliban megszólal majd az Apache vagy mondjuk hallok egy sample-t a Rapper's Delightból. Aszedahip hap dö hibi dö hibidibi hiphiphap judontsztap.
szinamondta 1/22/2004 07:45:00 AM
. . .
2004/01/21
Sírok és röhögök egymás mellett. Úgy tűnik, szakítunk little K-jel, több mint egy órát beszéltünk telefonon. Persze megint én voltam az, aki próbálta kihúzni a másikból, hogy mi a fene van. Jaj, végighallgatni az agymenését arról, hogy mikor ott voltam, terhes volt neki, hogy biztosítsa, minden rendben van. Mármint, ez nem rajtam múlt, mindenkivel ezt csinálja állítólag. Felelősnek érzi magát. Csak éppen az nem fair, hogy noha mindig tudta, eléggé független vagyok, most ezt hozza fel kellemetlenségnek.
Azt nem értem rohadtul, hogy az az ösztönös egyetértés, megértés és biztonság, ami eddig bennünk volt, hova lett ilyen hirtelen. Miért nem hiányzik neki - én. Ami eddig kellett. Mondjuk az érintésem, a mosolyom vagy az, ahogy odabújhat hozzám. Nekem hiányzik a selyemsima bőr a nyakszirtjén és a félmosolya. Emellett viszont egyértelművé váltak az irritáló pontjai, az énközpontúsága főleg. És újra gondolok Nikkire. Viszont fáj, hogy ami olyan varázslatosnak és egyedinek, ellenállhatatlannak tűnt, csak úgy hopp, eltűnt, pont úgy, ahogy jött.
És mikor azt mondtam, soulmates or not soulmates? I felt so connected.
Csak hallgatott.
Mbassza, miért van Thomas Mannak mindig igaza? Mindig az szenved, aki jobban szeret.
Még szerencse, hogy most nem szenvedek annyira. Le is lövöm mindjárt Beady Belle-t: "I start feeling sorry for myself. I start feeling sorry for this stupid situation that appears - when my anger starts to cry". Csaocsao csodák és varázslatok.
szinamondta 1/21/2004 06:57:00 AM
. . .
2004/01/20
Még csak egy hét telt el, mióta hazajöttem, de már most érzem, hogy a távkapcsolat nem nekem való. Lelomboz, hogy nem hívott, és ha hívom, nem figyel oda. Oké, az elmúlt három napban kábé nyolc órát aludt összesen. De úgy érzem, valami kiüresedett. Hiányzik a varázs. És közben egy másik emailre várok. Vissza a régi kerékvágásba. Tényleg elég ilyen kevés (történések két irányból) ahhoz, hogy mást érezzek? Megijeszt ez a nemérzés.
szinamondta 1/20/2004 06:43:00 AM
. . .
Alapvetoen tok jo ujrakezdeni a szemesztert. Es az is, hogy csomo ember kedvesen raminteget, sot, Nara elhivott a tavaszi szunetre magukkal a floridai kirandulasukra. Nem lenne nagyon rossz elmenni.
Viszont kicsit rohejesnek talalom magam, hogy mar az elso nap nagy reszet a konyvtarban toltottem es elkezdtem ket kotelezo olvasmanyt, annak ellenere, hogy meg nem volt egy oram sem. Buzgomocsing. Nem is, csak nem akarok belerokkanni az olvasasba kesobb. Asszem, meg elvezem is.
Ma megint volt egy kihagyott alkalmam. Mikor Magee odajott, hogy udvozoljon egy honap utan, a levegoben volt egy high five. Egy barati pacsi/kezfogas. De en ultem, o allt, en lany, o fiu, nekem kellett volna kezdemenyezni, nagyon awkward volt. Viszont Colin siman jelezte, hogy meg akar olelni, mikor bejott dolgozni a konytarba. Ez a megoldas: mar kozeledve a celszemelyhez kitarod a karodat. "Ki fut az en kisha'zamba?" Mint kiskoromban. Jol esett.
Het perc mulva ejjel tizenegy, lejar a munkaidom. Ja, Nikkitiki, aki a Yale-en tanit most, meghivott az ottani orajara. Szuperjo lenne megnezni, mi zajlik arrafele. Es, hogy hogy tanit ott. Meg csak ugy, menni. Fogok is.
szinamondta 1/20/2004 04:54:00 AM
. . .
2004/01/19
Para, nem para, szina elhúzott Bostonba még pénteken, de most nem rímelek sem idétlenkedem, hanem jöjjön inkább próza, mer a kis mimóza Silvia zavarodottsága megérintett, hogy kellett, hogy ott legyek, mert épp, hogy megérkezett, és beledobták szegényt a mélybe teljesen.
Szóval most kezdem értékelni a Trinity-t, az összes szájbarágós orientációval és welcome-mal, szegény olaszaim rendesen el vannak veszve. Nem tudom, ebben szerepet játszik-e, hogy a Boston University public school, míg az enyém private. Szóval információt, segítséget keveset sem kapnak, mindent maguknak kell elintézni, ami - tekintetbe véve az olasz élettempót - nem kis kihívást jelent nekik. És persze szegénynek hiányzik a barátja, minden új, azt már levette ő is, hogy az amerikaiakkal barátkozni nem a legkönnyebb feladat. Hülyeség. Mit feladat, ennek mókának kellene lennie, ehelyett nyögvenyelős valami, főleg az elején.
Ehhez meg még képzeljünk el iszonyathideg időt, annyira, hogy a szél pénteken könnyűszerrel arrébdobta amerikai kaján növelkedett seggemet, és két pár kesztyűbe dudáltam, hogy kissé melegen tartsam magam. A szombat annál szebb volt, napsütötte vásárlás, én, az idegen mutogattam a várost a még idegenebbeknek. Az ártatlan és szeppent szemük, ahogy kérdezik, most hol vagyunk. És bevallom, megint vettem egy pár cipőt, sajnálom, meg nem állhatom, a jövőre gondolok és forintot spórolok, hisz itt csak tizenkét dollárom látja a kárát, almazöld cipellő illeti a lábát, mármint megint az enyémet, elkel majd otthon, ahol ilyet sokkal többért vehetek. (Mér jutott eszembe Mekk Elek?)
Kickee aszongya, alig várja a hazamenetelt. Noha kihívás a suli, meg élmény az utazás. Őszintén, én most jól elvagyok. Sil kérdezte, hogy érzem itt magam, boldog vagyok-e. Levágtam egy kisebb monológot arról, hogy mennyire értékelem ezt a lehetőséget, és tényleg azt hiszem, tanultam egy csomót. Komolyan, a hip hop óra adta a legtöbbet, közel hozta az amerikai kultúrát. M.fej úgy vélte még júliusban, hogy biztosan csomót változok majd ittkint. Hahaha, gondoltam, miben változnék én annyit, elég kiforrott már a személyiségem asszem. De tévedtem valószínűleg, és noha csak sok idő múlva és mások által (is) tudom majd megmondani, miben változtam, de érzem, hogy igen. Például, korábban röhögtem volna, ha elképzeltem magam, amint cd-boltban keresgélek magamnak, ráadásul a hip hop szekcióban. Ennél persze nagyobb dolgok is vannak. Tippelni, magamat elemezni itt lehet.
A boldogság meg tök relatív (mekkora okosság). De most is tartom, hogy amíg van kire gondolni, nem lehetsz teljesen mizerabilis. A mokkaprinsz egy jó ok a gondolásra. A másik meg nikkitiki, aki olyan ajánlást írt nekem egy nyári gyakorlatra, hogy a fejem kábé fél óráig lángolt. Zavarba estem rendesen. Jöjjön egy kis részlet.
szinarót
During the past semester, it would not be false to say that that I
learned as much, if not more, from E. than she did from me. I
truly feel grateful to have had the opportunity to have her as a
student. She is a brilliant writer, whose papers always showed a
tremendous amount of both research and insight. She would literally
attack an assignment and show no fear in terms of taking it in any
direction she chose. It is for these reasons that I always looked
forward to reading her assignments. I knew I would be thoroughly
intrigued, not to mention taken to school, by what she had written.
E. obviously has an intense passion for learning. We traded books
that we recommened to one another and she would literally digest them
all. She is extremely well read as the following story illustrates.
One time she stopped by my office to discuss an assignment and I saw
her eyes start to just scan the walls lined with numerous
bookshelves. We spent the next hour and a half discussing the wide
variety of authors, most of which she had read and was extremely
familiar with, lining my walls.
Ómáj, ómáj. Nemtom, megillet-e ez az óda. De mindenképp megdobogtatja, nemcsak azért, mert ő írta. Az ex-professzorom. Én meg a szinebuló.
szinamondta 1/19/2004 12:03:00 AM
. . .
2004/01/16
Eléggé gáz, hogy beparáztam a hidegtől. Úgy volt, hogy holnap megyek Bostonba meglátogatni Silt, aki végre itt van Padovából. Erre hagyom magam az amerikai média riogatásaitól befosatni. Aszongyák, olyan hideg lesz holnap, hogy a fedetlen bőr képes tíz perc alatt megfagyni. Frostbite. Hamm, megmarja az arcomat. És én, ráadásul, aki rendesen rühellem a hideget, én akarok most utazgatni? Nem lenne olyan nagy móka két napot a lakásban tölteni Bostonban, annak ellenére, hogy lehet fényképeket nézegetni, meg beszélgetni, ilyesmit. De ha kimozdulni nem tudunk? Jó, agónia óver.
Mokkaprinszem azt mondta ma, Valentin-napra biztosan jön. Kérdeztem, mér, vannak barátai Connecticutban? Nem nevetett ugyan, de mikor felháborodtam, hogy még mindig nem veszi a vicceimet, azt mondta, de, ez ötös volt. Mindegy is, a lényeg, hogy a lénye itt légyen, ha előbb nem, február közepén, ő meg én, vagy New Yorkban hamarabban. Kéne a kedvessége nagy mértékben érződik a little k ittnemléte.
Még valami az amerikai médiáról. Annyira örültem a könyvesboltban - na nem annak, hogy 40-70 dolláros !használt! könyveket kellene megvennem, hanem, hogy kötelező a Culture of Fear is a Mass Media & Popular Culture órámra. A Bowling for Columbine óta szeretném elolvasni, most itt az alkalom. Teljesen belepasszol a saját elméleteimbe. Mint már mondtam, paramerika.
szinamondta 1/16/2004 06:11:00 AM
. . .
2004/01/15
Az egyik kínai fortune cookie-ban (amit mellesleg a kínaiak nem ismernek, amerikai találmány) ez állt:
Tell those that you love that you do.
Tartsuk magunkat ehhez. Mindannyian. Egészen komolyan. (Miért veszik el a szeretet az azonos magánhangzókban? Cheru is csufinak tartotta mindig azt a szót, hogy "szeretlek". Kicsit mekegős, nem?) Mégis, szeretlek bennetek. Punkt um.
szinamondta 1/15/2004 06:49:00 PM
. . .
Úgy látszik, mindenki a szemeimmel van elfoglalva (hogyan mondanánk azt szépen, hogy obsessed with? ja, megszállottja). Ma három percen keresztül próbáltam kibányászni az egy hónap alatt felgyülemlett postámat, és így hozzájutottam drága barátnőim kariajándékához. A legjobban a soraiknak örültem, de elgondolkoztatott, valami mégis lehet a szemeimben. (Nem hiába gyakorlom 23 - jajjajjajj majnemhuszonnégy - éve ezt a jellegzetes pillantást. Reggel felkel, tükör elő, monddmegnékem, kié lehet az emlékem, pláne meg a szemem fénye, ki az, aki felkel érte. Ilyenek.)
Barkának hiányzik a nagy barna töprengő szemeid és a széles mosolyod
B'ba meg azt írja, az email és a blog mégsem helyettesíti a két gyönyörű mogyorószemed és a nevetésed.
Drágák, egy darabig pedig még nem nézek oda.
Cheru testimonialja rólam a friendsteren viszont elég vicces. E. can be as serious or as whimsical as you could want a friend to be! I don't even really know how to describe her in words; let is suffice to say that she tolerates my belches, will spoon with me to keep me warm, can dance the pants off hipsters in Hollywood and also think circles around many an 'intellectual.' A táncos részt szeretem a legjobban. Az egyik barátnője meg is kérdezte Hollywoodban, tudom-e, hogy amit épp végrehajtok, az a poppin'. Jaj, de örültem. Persze, tudom, jártam én hip hop órára. De sose hittem, valaki felismeri bennem a b-girlt. :) Hurrá, éljen.
szinamondta 1/15/2004 07:45:00 AM
. . .
csak várok
a távol
ság a kár
és nem telefonál
hívhatnám
én is
de szeretném
ha ő keresné
várná akarná
hogy hallaná
a hangomat
ha a pillantásomat
úgy szerette
ne kelljen
azt hinnem
hogy máris
felejtette
egy nap csak
hogy a hangtalan
ájlávju elhagyta
a száját
imádom az ajkát
méltóság
teljes tejes
nem lehet
mert nem szeret
i
igen felveszem
ha megcsörren
végre
hívjámá béjbe
Én is kábé így. Csak a hajam nem lobog ennyire.
szinamondta 1/15/2004 04:21:00 AM
. . .
2004/01/14
Megint vannak ékezetek. De nem ez a lényeg. Itthon vagyok űjra, egyedül a folyosón. Még jó, hogy nem jöttem hétfőn haza, asszem eléggé bedepiztem volna. Így is előg furcsa volt az út hazafelé, valami furcsa oknál fogva nem tudtam nyitva tartani a szememet húsz percnél tovább. Kivéve, mikor a Finding Nemo-t néztem. Cuki kis film.
Szóval az az elméletem, hogy azért aludtam el a hét órás buszút alatt időről időre, hogy ne kelljen gondolkoznom. Mert eléggé hiányzott volna a chocolate prince-em. Mondtam neki, állítólag a csokiban boldogsághormonok vannak, Úgyhogy ha megenném, boldog lennék valszeg. Little chocolate prince. Mire ő kijavított. I'm rather mocca. A barna sok árnyalata. Érdekes, hogy ennek jelentősége van; de még furcsább beszélni róla. Jason, Khalid barátja szólt valakiről, aki "elsápadt". Pedig előtte he was the kind of black that is almost blue.
Három hete New Yorkban az én színemre is megjegyzés tevődött, mikor Harlemben jártunk. Egy utcai árus odaszólt Khalidnak, did you forget? is this your girlfriend? did you forget? Betett ez a kedves beszólás. Azt hittem, ez volt az első alkalom, hogy valaki diszkriminál, mert fehér vagyok. De K. kijavított, hogy ő az, akit diszkrimináltak. Mert egy vadidegen valami elképesztően hülye norma alapján elvárta tőle, hogy fekete lányt válasszon. Ja. Bocs, én nem emlékszem, hogy hogy leigáztam volna bármilyen népet is. És K. sem volt rabszolga. De a gyűlölet úgy látszik, nem ismer sem irányt, sem határt.
Hopp, Mos Def is rendelkezik némi színbeli megkülönböztetéssel. Arról szól, a fehérek hogyan csórták el a fekete zenét (jaj, de tudok egyszerűsíteni).
I said, Elvis Presley ain't got no soul
Chuck Berry is rock and roll
You may dig on the Rolling Stones
But they ain't come up with that style on they own
Elvis Presley ain't got no soul
Little Richard is rock and roll
You may dig on the Rolling Stones
But they ain't come up with that shit on they own
Mindegy, nem bonyolódok ebbe most bele. A lényeg, hogy februárban új lemeze jön ki, aminek szina örül előre. Most meg lehet, hogy megpróbál kipakolni a bőröndjéből. Egy hónapot.
szinamondta 1/14/2004 02:35:00 AM
. . .
2004/01/12
Ugy volt, hogy ma megyek haza. Varom is, meg nem is. Hianyzik a szobam, a laptopom, a gym, meg egy kis me-time. Viszont elkepesztoen fog hianyozni Khalid. Alig tudtam elaludni tegnap, mert arra gondoltam, milyen erzes lesz nelkule. Hogy nem erinthetem meg, nem olel at es mosolyog ram. Es ki tudja, mikor latom ujra. Beszeltunk rola, hogy hogy legyen ezutan. Mert a tavolsag tul nagy, plane, ha egyszer hazamegyek. Arra jutottunk, csokkenti a parat, ha lazitunk es inkab azt a kifejezest hasznaljuk, open relationship. Ez persze nem fogja csokkenteni a hianyerzetet. Ma hajnalban, mikor dolgozni ment, azt mondta, a zuhany alatt elojott ez az erzes: "I felt I was sinking." Felelmetes a hiany.
Olyan, mintha fel eve ismernem. Harmonia. Vannak ugyan dolgok, amik benak, pl, hogy allandoan emo zenet hallgat, ki tud vele uldozni a vilagbol. Viszont ahogy ram nez, es a szeretet, ami jon belole. Azt mondta, utalni fogom erte, mert tudja, hogy szuksegem van a fuggetlensegre, de legszivesebben bedobozolna a pillantasomat. "I want to think that it's only mine. That the warmth of your look is only for me. I want to put it in a box."
Kell nekem raadasul Radioheadet hallgatni. Mindegy, gyorsan arra gondolok inkabb, milyen volt, mikor megneztuk a Peter Pant. Azota, ha puszit ad, azt mondja, az egy gyuszu.Thimbletime.
"This is only ours. What we have cannot be taken away. And no-one can understand it besides us." Meg akkor is, ha vege kell hogy legyen.
szinamondta 1/12/2004 05:30:00 PM
. . .
2004/01/09
Visszakerultem a keleti partra, ami mar kezdett hianyozni. Los Angeles nagyon fura varos, olyan, mintha osszelapitottak volna es kozben huztak volna ket oldalrol. Nagyon kiterjedt es olyan ize. Ha nincs kocsid, nem nagyon tudsz kozlekedni. Viszont San Francisco nagyon erdekes, szines - foleg a Haight Street es emberleptekubb. Lehet benne setalni.
Ami elrontotta a kedvemet, hogy az osszes fenykepet elvesztettem - nagyon megszivtuk ezzel a digitkameraval, Kickee gepe is torolte valahogy a vakacios kepeket, ugyhogy vissza kell mennunk a boltba es rajuk boritani az asztalt. De ettol a kepeket nem fogom visszakapni. Viszont a repulout Sacramentobol Baltimore-ba csodas volt, ez lett az eredmenye (ekezetek nelkul kicsit gaz ugyan).
Fotok helyett
hol nap, hol eg
eltelt a het
meselj, mer a kep
eltunt a feneb
e
ezt kell, ezt nezd
messze azurkek
az ut epp
ilyen napos
ha most
kerded, ezt kell
mert szep
a hang hasonlo
olyan eros zugo
mint az o
cean
a partjan
setaltal talan
a kod, a hullam
meg-megall bam
ul csodal
Cheru al
modik az ut
az elet
hogy fut
hogy szalad
sz ahova akarsz
tervezel hogy
merre leszel
hol talalkozol
megosztod
okos szomor
u bolondos
gondolatod
gyarapodsz
ha varsz is
LA nem var
sztar
ral csak ut-
arral
lapos, lapos, lapos
kolor lokallal
San Francisco
tovabb
MOMA-val szaz
meg egy darab
Duchamp alak
piszoarral
es vissza vacsoraval
a csalad
kep nelkul lepsz
az egbe legben
koserkajat
ha mar eszel
legyel jol lakva
akva szol a
telefon mondja
es mondja
a baratja
om
ohm
var es hianyzom
erdekel es foglalom
gondolatban
itt tartom
ha otthagyom is
mig olvasom
nikkis uzenet
ha lehet
ossze keverem
hogy lehessen
a teljesseg
velem legyen
(megint onzottem)
szinamondta 1/09/2004 09:33:00 PM
. . .
2004/01/03
Csendes-ocean. Hatalmas ero, vegtelen nyugalom es kis labatlan bizonytalansag. Gyonyoru.
Los Angeles olyan furcsa. Nem lattam meg belole sokat ugyan, de csak a setam az Ocean Fron Walkon eleg volt, hogy erezzem a kulonbseget. Kicsit olyan a hangulata, mint Amszterdamnak. Nemcsak azert, mert mindenhol fuszag van, hanem, mert nyitottabbak az emberek es sokkal sokkal sokszinubbek, mint Ujangliaban. Ami mellesleg meglepo modon hianyzik. A kis behatarolt es konzervativ amerikai otthonom. A koleszszobam. Az ismerosok meg Nikkitikitavi.
Ugy latszik, az utamon vegigkiser a hanyas. Szegeny Cheru ma reggel ketszer eldobta, ugyhogy egy kozos seta utan egyedul maszkaltam. A buszon hazafele beegtem kicsit, amikor az aprot egyszerre probaltam beleszorni a masinaba, a sofornek kellett jatszadoznia utana. Aztan az egyik utas megallapitotta, hogy orosznak nezek ki. Pont.
Megyek thai kajat enni. Lenyugoz ez a vilag. Mondtam is a Ch-nak, mennyire ertekelem ezt a kort bizonyos szempontbol. Barmit, barmikor, barhol. Akar otthon is lehetnek fel nap alatt. De a furcsa az, hogy amennyire hatartalan az elet, annyira korlatozott is. Nem teszunk altalanos kijelenteseket peldaul, mert mindig van kivetel. Nem mondjuk azt, hogy a japanok gesztusai visszafogottak, a nyugati embere meg sokkal szelesebbek, because it is so often politically misused.
Jaj csak ne lennenk ennyire intelligensek. Cheruek konyhajaban egy iszonyu vastag enciklopedia. Hogy mindig keznel legyen a szoparbajnal. Az egyetlen dolog, ami kezd nagyon zavarni, hogy angolul nincs humorom.
szinamondta 1/03/2004 03:53:00 AM
. . .
2004/01/01
Eleg szar blog nelkul. Annyi erdekes benyomas er, amit mind szeretnek megorokiteni, de nincs ra ido ido, mod, meg ilyesmi.
Vicces, otthon mar 2004 van. Itt, Kaliforniaban meg csak estefele, messze meg az ejfel. Cheru baratai nalunk partiznak, mi egesz delutan foztunk, en osszedobtam valami lencselevest, amit meg soha nem probaltam ezelott. Nagyon nemzetkozi a kajafelhozatal, japan vega cucctol az indiai szamoszaig minden van.
A csajok olyanokat beszelnek itt, hogy hanyszor talakoztak egy Los Angeles-i (igy irjuk?) barban Anthony Kiedisszel meg Jonny Knoxville-el (ahh). Par nap mulva mi is arra vetodunk, remelem, jo lesz. Eddig nem sokat lattam Kaliforniabol. Viszont megint foztem nokedlit.
Egyebkent mindenkinek vannak magyar vonatkozasai. Az urge a repulogepen mellettem pl 1967-ben farmernadragot csempeszett Magyarorszagra Olaszorszagbol. Aztan lement a Blacsihoz, meg megismerkedett valami miskolci novel. Azok a kelet-europai nok...
Vannak azert feszult pillanatok itt. Mikor meg kell magyaraznom Cheru 19 eves occsenek es felesegenek, hogy ha Olaszorszagban vannak a haditamaszponton, ne probaljanak amerikai mentalitassal elni. Meg kell tanulni ertekelni a masfajta kulturat. A masik meg, nem tudom elkepzelni, hogyan lehet katonanak lenni. Marmint, teljesen elhivatottan egy olyan celnak, ami embereleteket kovetel. Es Nick majdnem meghalt Irakban, meg kellett muteni a szemet, most vmi gazbuborek van benne, ugyhogy nem ulhet repulogepre. De siman visszamenne, azt hiszem.
Khalid egyre jobban hianyzik. Azt mondja, en neki annyira, hogy az mar majdnem olyan, mint hungerpain. Jovo heten ujra latom.
Nem lehet igy irni. Valami idetlen ABBA szol eppen. Meg vendegek vannak, biztos illetlen vagyok. Tavaly ilyenkor a lovin fagyoskodtam, de szar volt. Es fajt az egyedullet. Without prospects. Most van kire gondolni, es mondjuk keseru a kapcsolat behataroltsaga, de biztonsag es melegseg ra gondolni. My baby.
szinamondta 1/01/2004 04:44:00 AM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
