Megint csak Queen Sheba jut eszembe, amikor a kiwi összetört ábrázatára nézek. Ilyet szól, hogy hirtelen tragédiává változott az élete.

Ilyenkor kell meghallgatni az It Will Passt. Magamnak is ezt mondogatom.

Egyszerűen vissza kell nyernem az önállóságomat és az integritásomat.

Coz anyway, he's only a pretty face.

Labels: ahh, sad clown, zene, zizi

szinamondta 2/19/2009 10:14:00 PM

0 comments

. . .

Ha szenvedek is néha és legszívesebben odavakkantanék valamit bárkinek, aki éppen irritál, nem fogom elfelejteni az esti szellőt Hilario teraszán, a nagy, üres tereket, ahol napközben rúgják a labdát a gyerekek, az önsajnáló, de vicces üzenetváltásokat Sezarral, ahogy megbeszéljük a magánéletünk egy részét a főnökömmel (elég beteg, tudom), meg ahogy könyörögnöm kell Mr. Tanzániának egy kávészünetért, és azt, ahogy egyszerre lemegyünk térdig az épp esedékes bulin.



Ez a dal a kedvencem.
Harminc fok, imádnivaló, hűs szellő egy tetőteraszon, ismerős mosolyok és pillantások, és tánc. Tánc közben természetes, hogy nem mondunk semmit.

Labels: afrika, ahh, én, zene

szinamondta 2/18/2009 08:40:00 PM

0 comments

. . .

A ma esti összejövetelen megint a "honnan jöttél, kitalálom"-játékot játszottuk. Nem haladtak semerre a férfiak. Európa megvolt, de a skandináv beütés megmaradt. Végül, miután elárultam a hazámat, nekem kellett kitalálnom, hogy hova valósiak a profi vízipipás arabok.

Az első gondolatom Palesztína volt, de elhessegettem.

A második Líbia, de nem jött be. Aztán tippeltem még Irakot, Kuvaitot és talán Marokkót is.

Hát pedig palesztinok voltak mind a ketten, ráadásul Gázából.

Mindez azután derült ki, hogy azon tréfálkoztam, az orromra nézve nem mondaná azt, hogy szír vagyok. "You wouldn't say Jewish, would you?" "Jewish is not a nationality," mondta, és igaza volt.

Aztán másfél órán keresztül irodalomról meg médiáról beszélgettünk. És végül M., aki a BBC-nek dolgozik, megkérdezte, hogy mit gondolok a közel-keleti konfliktusról.

Bevallottam, hogy nem merek állást foglalni, mert nem tudok róla eleget. Egyáltalán.

Aztán kicsivel később a másikuk ilyet szól, hogy eddig nem merte megkérdezni, de jártam-e Izraelben. Igen, feleltem, több, mint tíz éve. És ő vajon milyen gyakran megy haza?

Se ki, se be, mondta. Nem tud hazalátogatni.

"This is not right," mondtam. És ebben maradtunk.

Olyan sok dolog nem fair. De az én életem mégiscsak remek.

Az én életem remek.

Labels: afrika, sad clown, tényközlés

szinamondta 2/07/2009 01:00:00 AM

2 comments

. . .

Shine shine it will all pass.

És ha az ugandai mondja, úgy is lesz.

Labels: afrika, szép, tényközlés

szinamondta 2/07/2009 12:58:00 AM

0 comments

. . .

Az jutott eszembe, hogy mi volna, ha csak úgy besétálnék az Instantba.

Oké, előtte be kéne szereznem valahonnan egy UGG-csizmát, egy bundás télikabátot meg egy pár színes kesztyűt. Sálam van néhány.

Meglenne a veszélye annak, hogy annyi kósert innék meg Bakkal keverve, hogy másnap nehézkesen látnék ki a fejemből.

Vagy nem, vegyük a finomabb változatot, innék egy igazi, igazi cappuccinót mondjuk a Godot-ban. Vagy nem, innék egy forralt bort a Ráday Fecskében. Vagy mondjuk egy forró csokit, rum nélkül, a Bar Ladinóban. Vagy egy jó bort a Merlinben - van még a Merlin?

És elmennék a WAMP-ra, és legalább három órán keresztül nézegetnék bármelyik plázában. Egyszerűen MUSZÁJ vennem magamnak két-három nőies ruhát, mert megőrülök. Emellett az összes (három pár) cipőmet megette a sivatagi por, tehát lábbelit is kellene vásárolnom.

Aztán akkor is felülnék arra a biciklire, lefosom a zimankót. Felhúznám a Sugi által varrt térdvédőt, és a hetedik kerületből átbringáznék legalább a tizenharmadikig, megnéznék egy filmet az Odeonban, aztán vissza a Kiadóba, ahol megölelgetnék pár embert.

És olyan dolgokon nevetnénk, amiken csak mi nevetünk.

Na de ölelgetés egyelőre csak Tanzániában lesz, családi afrikázás éljen.

Addig meg ahh.

Labels: budapest, dolgok, én, video

szinamondta 2/06/2009 09:45:00 AM

0 comments

. . .

A legviccesebb, hogy a mérhetetlenül prózai dolgok mennyire fel tudnak dobni.

Egy hete, kicsit remegő lábbal, megszereztem az itteni jogosítványomat.

Ma pedig, mivel a sofőr nem jelent meg, fogtam a munkatársamat, aki segít a kartúmi teaárus nőkről szóló riportomban (mert ő szudáni, én meg nem beszélek arabul), és beültünk a főnököm által használt Pradóba.

Soha nem vezettem még 4X4 kocsit, különösen nem Kartúmban, főleg nem egy hétköznapon ebédidőben ki a piacra, tuktuk-és emberforgatagban.

És nem okoztam balesetet! Egyedül a jobb oldali tükör hajlott vissza, amikor kicsit súroltam egy tuktukot - nem érzem még a bazinagy jármű testét.

Abszolút ellene vagyok egyébként a négyüteműek használatának, semmi értelme városban, viszont amikor fel kell ugratni egy padkára a földútról a főútra rátérve, akkor azért értékelhető.

A végén pedig olyan pöpecen beparkoltam rükvercben, hogy még fotót is készítettem róla. Igaz, hogy alig tudtam kiszállni, mert kicsit közel álltam meg a másik kocsihoz, de egyenes volt, mint a nyíl.

Igen, eléggé megizzadtam.

Labels: afrika, én, jolly jean, zizi

szinamondta 2/04/2009 11:48:00 AM

2 comments

. . .