2004/03/31
That's sweet.
Az új kedvenc szleng-kifejezésem. A Food Not Bombs emberek mondták mindenre, ami király, tök állat, vagy laza. Nem volt ott cool vagy dope vagy deff vagy bad. Baaad. Hanem minden édes, még az is, hogy mondjuk magyar vagyok vagy megpróbálok legközelebb is jönni kaját osztani. Sweet.
Ja, amit még bírok: Word? Azaz: komoly?
De a kedvencem akkor is az I'ma szerkezet. Lustaság netovábbja, könnyű megszokni nagyon. I'm going to-ból I'm gonna-ból I'ma. Haha. I'ma go sleep, mingyá bealszom, a nyakam meg itt tiltakozik, unja a blablát.
szinamondta 3/31/2004 10:11:00 AM
. . .
Nem is írtam, de megnéztük a naplementét. Egyre jobban kedvelem Dent, olyan intellektuális beszélgetéseink vannak, hogy húha, és amellett meg egyre kedvesebb velem. Mond olyanokat, hogy velem akarja tölteni az idejét (tanulás helyett) - ez egy amerikai hímneműnél nem csekélység -, meg főz nekem vacsit. Juj, a múltkor olyan omlettet csinált reggelire, hogy leesett az állam. Nemcsak, hogy esztétikus volt (hogy nézhet ki jól egy kupac habos, megsült tojás összevegyítve zöldségekkel), de fincsi is. Csak a paprika hiányzott a tetejéről. Legközelebb én is akarok neki főzni. Valami jó kis főzeléket talán, meg meggylevest - itt még a hideg gyümölcsleveseket sem ismerik.
Ma volt egy baráti rendezvény a multikulturális hét keretében: A Nite in Spanish Harlem. Emberek felolvasták a saját költeményeiket, spoken word is volt, aztán persze a fiúk elkezdtek freestyle-ozni. Utálom ezt így leírni, mert nincs jelentése magyarul. Pedig az a lényege, hogy beszélgetnek, elmesélnek dolgokat rímben és ritmusban, és reagálnak egymásra.
Magee olyan drága volt megint, nem hagy fel a meglepetésekkel. Dehogy gondoltam volna múlt félévben a hip hop órán ülve, hogy valakivel is ilyen jóban leszek. Most meg, mikor leült mellém a költészet-cucc alatt, egyszercsak átölelte a törzsemet (ő le volt süppedve hozzám képest, én a fotel karfáján ültem). Olyan zabálnivaló kisfiú a fehér, Afrikában felnőtt fejével!
szinamondta 3/31/2004 10:08:00 AM
. . .
2004/03/29
Olyan jol erzem magam. Vannak barataim, akik szamitanak ram. Alainnal is tudok szemelyes dolgokrol beszelgetni mar, olyanokrol, amiket talan masokkal nem nagyon oszt meg. Magee, a kis draga, meg amikor meglat, ugyanolyan fapofaval ugyan, amilyenje van, de kitarja a karjat es magahoz olel. Tegnap kicsit lazitottunk egyutt, a Bistro nevu kajaldaban volt hennafestes. Persze megint nem jelent meg senki, csak Albin, Kickee, egy-ket lany es en, es Den is jott kesobb. Most van harom hennakaticam, de eleg rohejesen neznek ki.
Dennel utana atugrottunk a Party Barnba: ez az a hely, ahol a nagyobb bulikat tartjak, szo szerint olat jelent. Hat, ez megint bebizonyosodott. Ma sem ertem, hogy itt miert az uvoltes a nap fenypontja, a miniszoknyas osszecsuklo hanyasrol nem is beszelve. Hagyjuk. A hetvenes evek bulija helyett inkabb megneztuk videon Az elveszett gyerekek varosat Dennel. Jo hozza odabujni.
Ma izgi nap volt, elmentem a Food Not Bombs emberekkel kajat osztani. Ez egy onkentes csoport, akik osszeszednek kajat, Dunkin Donutsbol meg Starbucksbol, ilyesmi. Aztan megfozik egy helyen es elmennek a Bushnell Parkba szetosztani hajlektalanok kozott. Tisztara elveztem veluk lenni, bar elsore nem voltak olyan beszedesek. A kaja gyorsan elfogyott, mert tobben jottek, mint amire szamitottunk. Viszont utana fociztunk egy hatalmas gumilabdaval, amivel feluleseket szokas csinalni. Ugy elveztem, rugtam is egy golt, es fel is loktek egyszer ugy, hogy szankaztam a sarban. Juhuuu! Hideg volt azert kicsit, meg taknyos vagyok, de akkor is szupi volt.
Es vegre masfajta emberekkel volt dolgom, mint a Trinity-atlag. Ok kinezetre is masok, nemcsak nyitottsagban, meg politikai aktivitasban. Ott volt a tizenket eves John, akinek mindket fuleben fekete lapfulbevalo van, el tudom kepzelni, hog jovore mar tagitani fogja... :) O azt mondja, nem olvassa a Hartford Courantot, mert politikai maszlag. Az About a Boy kisfickojara emlekeztetett, csak eppen radikalisban. Beszelgettem masokkal is, jo erzes volt, hogy erdeklodtek. Annyira erezheto volt a kulonbseg koztuk, es az atlag connecticuti kozott.
Mi a jobb taktika: kozel kerulni es melegseget adni es kapni, amig lehet, vagy pedig tavolsagot tartani, hogy ne fajjon annyira a vege?
szinamondta 3/29/2004 02:19:00 AM
. . .
2004/03/26
Vannak még meglepetések. Azután, hogy tegnap éjjel órákon keresztül vitatkoztunk (én elzárkózva a távkapcsolat minden lehetőségétől, ő pedig szenvedélyesen ragadszkodva ahhoz, hogy meg kell ismernünk egymást), egyszercsak megjelent a könyvtárajtóban. Éppen a gép előtt ülök, könyvtárosi funkciómban, mikor a szemem sarkából megláttam Jamie-t. Az jött ki a számon, hogytejóég, mit keresel itt. De a legfurább az egészben, hogy valahogy éreztem, hogy lehet, hogy felbukkan. 1 óra 45 percet vezetett Albany-ból, hogy lásson.
Eléggé megrémültem az elején, mi ez az intenzitás már megint. De aztán sétáltunk egyet és beszélgettünk mindenféléről, jól esett. És pont ma kaptam meg postán a portfóliójának egy részét, amit elküldött - összeállított nekem egy gyűjteményt a munkáiból. Annyira megtisztelő, hogy elküdlte, és irtóra tetszik. Mindent ő maga készített, az installációk viasz gyerekszékétől kezdve az eperdzsem-vérben úszó csirkéken átl a saját lábának viaszlenyomatáig. Nagyon tehetséges.
A végén abban állapodtunk meg, hogy akarunk még beszélgetni. De csak mint barátok. Én nem szeretnék többet. De mégis, fontos.
És belegondoltam, basszus, hogyan van az, hogy csak úgy találkozom mindenféle emberekkel, művészekkel meg hiphopperekkel, meg olyan kedves és érzékeny paranoid lényekkel, mint Bíborom? Itt, az eredeti környezetemtől olyan messze - és a vicc az, hogy kezdem ezt is a magaménak érezni. Basszus, Floridában mikor kérdezték, honnan jövök, azt mondtam, hogy Connecticut. (Az még egy vicc, hogy már hónapokkal ezelőtt felvettem a New England-i módit, és aszondom, hogy könedikö, egy glottal stoppal a végén. Ez olyan, mint egy torokszorítás.) Nem jelenti ez persze azt, hogy ideazonosultam, csak éppen megszoktam és meg is szerettem kicsit a környezetemet.
Na de most írnom kellene. Szenvedek egy novellával, nagyon. Nem tudom elkezdeni, noha a mondanivalója a fejemben van. Ahh.
szinamondta 3/26/2004 05:36:00 AM
. . .
2004/03/25
Miért van az, hogy azokat az embereket, akik hasonlóak hozzám és jól meglennénk, a rossz pillanatban és helyen ismerem meg? Jamie hívott és elmondta, hogy bármit megtenne, hogy lásson és adjunk esélyt a kapcsolatnak. I really care about you and think about you a lot. I think highly of you and I think you're special. But I need you to meet me half way. Én azt hittem, barátok leszünk, de amikor meghallom a hangját, összeszorul a szívem, mert olyan édes kis manóhangja van, és tudom, hogy ha nem két órányira lakna, még valami jó is kisülhetne az egészből.
De valójában elszomorított, mert abszolút Little K-re emlékeztetett a szituáció és az jutott eszembe, lehet, hogy miatta vagyok ilyen defenzív. És nem akarok már szoros kapcsolatot, mert úgyis mindjárt hazamegyek, és amikor Jamie azt mondja, olyan egyszerűnek tűnik mindez, akkor is Khalid jut eszembe, akiről azt hittem, a társlelkem és az első éjjel beleszerettem. És a vicc az, hogy lehet, hogy tényleg a társlelkem, csak egyszerűen kivihetetlen, hogy együtt legyünk. És szarul érint, hogy Jamie-nek azt fogom mondani, maradjunk csak ennyiben, mert ezzel elvesztem őt teljesen.
De ha egyszer ennyire máshonnan jövünk és másfelé tartunk? Nem akarok elkezdeni hinni abban, hogy felépíthetünk valamit közösen, mert pofazutty lesz a vége. És rohadtul érzem amiatt magam, hogy nemet fogok mondani neki.
Maradjon az ember inkább magának. Ha az igen is fáj, meg a nem is igen.
szinamondta 3/25/2004 03:13:00 AM
. . .
2004/03/23
Most jöttem meg New Havenből, tök véletlenül derült ki, hogy van egy ingyenjegy a Kanye West-koncertre. Nem volt rossz, attól eltekintve, hogy két verekedés is kitört mellettünk, annyian voltak. Majdnem elvette a kedvem.
De nem érdekes. A legjobb az megint, hogy hozzájuk tartozom. Hogy amikor át akarunk vágni a tömegen, megfogom Magee kezét, és ő is keres a szemével, hogy el ne vesszek az apró termetemmel. Khaiim meg odaadja a kabátját, bár majd' megfagy ő is, Den meg táncolgat velem. És visszafelé az úton folytatjuk a beszélgetést a "nigger" és "nigga" szó használatáról. Hiába mondja Khaiim, hogy mindenképp elítéli, amikor a rapperek szájából ugye elfogadja. Oké, valamennyire kontextus kérdése. Mélyet beszélgettünk, szokratikus módszerrel tesztelte a gondolkodásomat, de asszem, pozitívan jöttem ki. Érdekes volt. Csak fárasztó.
Ma csináltam tojásos nokedlit Bekiéknek. Eléggé ízlett nekik, tejfölös ubisalival. Nyami, finom volt. Your cooking rocks!
Nikk visszaért Malajziából, délelőtt hívott és hagyott üzenetet. De mivel jat legje van, nem jött koncertre.
Jaj, muszáj bezuhannom az ágyba. Jó éjt. Ojaszümi naszáj. Asszem, valahogy így mondják japánul.
szinamondta 3/23/2004 08:14:00 AM
. . .
2004/03/22
Rajottem egy nagy okossagra. Megpedig, ugy latom, hogy az emberek nem tunnek el az eletembol - ugy ertem, mindig azon sopankodok, hogy jaj, marpedig en kapcsoatban akarok maradni azokkal, akiket megszerettem. Viszont ez egy csomoszor nem jon be, legtobbszor azert, mert a pasik valahogy nem akarnak kommunikalni velem tobbe.
De tegnap volt egy olyan viziom, hogy nyugodtan tovabblephetek, mert minden egyes elmeny, ember es tapasztalat egymasra rakodik. Azaz, retegekben egymasra epulnek, es igy mindig megmaradnak valahol. Es elo fognak bukkanni ujra meg ujra - es ez nem kell, hogy fajdlamas legyen, csak meg kell tanulnom enyhe, de semleges nosztalgiaval kezelni oket.
Minderre a Dennel alakulo furcsa kapcsolat epitese kozben jottem ra. Mondta eufemiakiralyno.
Es meg annyi: ez a Grey Album nagyon-nagyon allat. Van ez a ficko, Danger Mouse, aki osszevegyitett ket teljes albumot> Jay-Z Black Album-at es a Beatles White Album-at. Ebbol lett a szurke, ami zeneileg abszolut nem az, nagyon friss, preciz es energikus. Vette az osszes Jay-Z akusztikat es rarakosgatta a Beatles beatekre, nehol meg fel-felbukkan egy kis Lennon-sallala. Szerencsetlen csavo persze lehet, hogy perbe kerul, mert nem volt nala semmifele copyright. Tessek letolteni.
szinamondta 3/22/2004 06:36:00 PM
. . .
2004/03/20
Lehet, hogy meglepő, de most azonnal nem Floridáról fogok írni, hanem arról, hogy mennyire vörös a fejem. És nem is attól vörös, hogy déli verőfényben fürödtem a napsütésben, hanem attól, hogy fél órán keresztül veszekedtem a Gateway-jel. Hogy mennyire szívás elektronikus cuccot várásolni! Az anyjuk mindenit! Csak azért, mert nem ők gyártották a szaros Sandisk memóriakártyát, nem hajlandóak 15 nap után kicserélni. Én meg, kezdetben igen udvarias hangnemben próbálom magyarázni, hogy dehiszen ez már a második elaszott memóriakártyám, ami törli a képeket (legyen szó téli vakációról vagy szülinapi buliról), lefagyasztja a fényképezőt és a számítógépet is. Beszarás, komolyan mondom. És nyomják nekem a sablonszöveget, hogy ők nem tehetnek róla. Nemigaz, nem kellene felelősséget vállalnod azért a szarért, amit eladsz? A vége az lett, hogy nem. Ők nem. Beszéljek a Sandiskkel. De nem érted, hogy nekem nem kell több szendiszk, amikor mindegyik a legkritikusabb pillanatban hibásodik meg?!
Szóval ezért nem volt nálam digitgép Floridában. Pedig csudajó képeket tudtam volna csinálni. A türkizkék tengerről, az Art Deco épületekről,
a fehér homokról, a leégett hasamról, Maráról és Naráról, a cocogirlökről. Marához azt hiszem, elég közel kerültem, és tiszta jó meglepetések értek. Nem gondoltam, hogy ilyen mély érzésű és érett gondolkodású lány. Gyakran gondolok arra, vajon hogyan tudta kisilabizálni a saját identitását: olasz származású, Argentínában született, de Mexikóban élt évekig, a szülei DC-ben laknak, ő meg most Hartfordban jár iskolába.
Annyira remek volt! Eljutottam az Everglades nemzeti parkba is. Befizettem egy alligátor-túrára, aminek a legjobb része a folyón való motorcsónakázás volt. Pontosabban úgy hívják, hogy airboat, egy nagy szélkerék hajtja, és csomó ember belefér. Ilyennel mentünk a folyón: Everglades azt jelenti, véget nem érő fűfolyó - mert valójában nem mocsár, noha sokszor úgy hivatkoznak rá. Itt élt (most már csak rezervátumban) a Miccosuki indián törzs, akiknek a neve valami olyasmi, hogy "paradise built above the water". Tulajdonképp a vízre építették a falujukat. És tényleg tele van a hely alligátorokkal, meg gyönyörű kék madarakkal, akik nem átallanak a hajó korlátjára szállni. Annyira élveztem, ahogy suhantunk a nádasban, tűzött a nap, a hullámok fodrozódtak utánunk, és a motor ereje ott zúgott alattam. Tisztára át tudtam érezni, Hemingway mit szerethetett az ilyen tájban. Szeretnék elmenni egy igazi trópusi helyre.
Bulizás az nemigen volt végül, a társaság korbéli akadályai miatt (21 alatt nem engednek be a legtöbb helyre), de nem bántam. Tanultam egy vicces új szót, chilax. Ez az, amit csináltunk 4 napon keresztül: chill és relax. Hiányzott Sugika meg anyus meg apus, élvezték volna a hullámokat. Ez az: soha nem gondoltam volna, hogy 20 percen keresztül fogk lubickolni egyfolytában az Atlanti-óceánban. Csak állok és várom a hullámot, hogy aztán sikítva belevethessem magam.
Az egyik legjobb élmény: egy olivazöld-fehér fürdőruhás japán lány visszafogott fürdőzése mellettem. Egyszerre merészkedtünk be a vízbe, megjegyzem, nem sokan fürdenek. Ugyanolyan hideg volt neki is, de ugyanannyira széles mosolyra fakadt az első hullám csappanásakor, mint én. És néha egymásra néztünk mosolyogva, és az az érzésem volt, de jó lenne beszélgetni, aztán mégsem. Így maradt meg ez egy szótlan közös élménynek. Shared experience.
szinamondta 3/20/2004 11:09:00 PM
. . .
2004/03/17
Juhuuuuu, hullamok, hatalmasak, sosak es beteritenek! Miami Beach rulez! Nagyon!
Elso nap leegtem, faj a borom kicsit, de nem cserelnem el ezt a Spring Breaket egy masikert. Meg most sem fer a fejembe, hogy jutottam el ide. Palmafak, kek eg (nehol felhokkel), sos szello es isteni pasik. Egyedul az a gaz, hogy a kis barataim nem haladjak meg a 20 eletevet, ugyhogy oregnek erzem magam kicsit.
Barcsak mindig ilyen ido lenne. Az otthoniak meg szegenyek nemtom, hogy birjak, Hartfordban havazik, mint allat. Brrrr, mi lesz, ha haza kell menni?
Imadom a nyarat, a parfumszeleteket, amik neha megcsapjak az orromat, es a cuki kis kavezokat. Barcsak gazdag lennek. Ne feljetek, emberkeim, mindenkinek kuldom gondolatban a napsugarakat! Egyedul mit ernenek?
szinamondta 3/17/2004 09:43:00 PM
. . .
2004/03/15
Ez a legjobb. Amikor azt lehet mondani, átmegyek. Átmegyek hozzád. M.fejjel is bírtam. Den most ért vissza Albany-ból, és mivel én épp most kezdtem el a Dreams c. Kurosawa filmet, nézhetjük együtt. Átmegyek.
szinamondta 3/15/2004 04:18:00 AM
. . .
2004/03/14
Az Adbusters rámutat arra, ami nekem is csomószor eszembe jutott. Hiába démonizálják itt a cigarettát meg az alkoholt annyira, mikor leginkább a kaja öl, butít és dönt gyomorba.
Big Food is the next Big Tobacco. Obesity now kills 330,000 North Americans a year and will soon pass tobacco as the leading preventable cause of sickness and death.
Tök mindegy, mit eszem, a zsír csak jön fel rám. Mivel nincs konyhám, nem tudok főzni, hanem a menzakajára vagyok utalva - mondtam már, hogy Amerikában minden génmanipulált? A paradicsom halványpiros színe sem természetadta, mivel éretlenül szedik ki, hogy szállítani lehessen. Viszont ugye úgy nem lehetne eladni, ezért a kis hamisak belefecskendeznek némi piros színanyagot. Vegyétek és egyétek, ez az én kapitalista vérem - mert hogy paradicsomlé nincs a paradicsomban, az biztos.
Óóó, magyar paradicsom és paprika! De mennyire vonzassz haza. (Az ínycsiklandó, aranytól csillogó vasárnapi gyógy-húslevesről ne is beszéljünk. Egyik nap meg azt hitte az orrom, diós tészta van a menzán. Vissza az időben, szép kisdobosnyakkendős napjaim. Ez persze azért túlzás.)
szinamondta 3/14/2004 05:32:00 AM
. . .
2004/03/13
Guess who's coming? MF DOOM
Úgy tűnik, lehet, hogy most az egyszer nem maradok le egy koncertről. Nikk írt emailt, és mondta, a nagy MF Doom játszik április 5-én NY-ban. Jaj, de jó, oly izgi. Igazából egy lemezbemutató lesz, Doom és Madlib kollaborált, le is töltöttem gyorsan a Madvillainy-t, elég jónak tűnik. És nagyon állat, itt meg lehet nézni a videót is.
Nem tudom, miért fáj a lábam. Az izmaim. És majdnem egyfolytában rángatóznak aprón. Nincs kalciumom, de ittam kalciumos narancslét, amiben kérdés, hogy mennyi a kalcium. Kalcium. Hogy elégszer ismételjem.
Fura gyerek ez a Den. Felhívott ma este, épp upstate New Yorkba készült a barátaihoz. Beszéltünk kicsit, aztán kissé hűvös hangon aszonta, én is mehetek. De mondtam, csomó a dolgom. Viszont elindultunk kávézni, hahaha, de vicces, a kampuszra bezárva ez nem ad oly sok lehetőséget. Mindegy, kimentünk a sziklákhoz, ami a kampusz széle (a Trinity ugyanis kopár sziklákon épült. Na, azért nem akkorák ám.) Mondta, valamit akar mutatni. De úgy fél órával lekéstük a naplementét. Akkor is jó volt ott állni, gyönyörűek a színek. És megint tök jót beszélgettünk - és megintésmegintésmegint azt kellett hallanom, mennyire utálja a Trinity-t. Az összes barátom ki nem állhatja a sulit, komolyan, már-már röhejes. De abszolút érthető - Den ma azt mondta, amit kickee is korábban, hogy nem tud kötődni az emberekhez, can't connect.
Den azt mondta, évekbe telt neki, hogy elérje azt a magatartást, amit most produkál. Hogy különösebben nem szól emerekhez, mert tudja, úgysem kapna tőlük pozitív reakciót. Tudom, én is így voltam ezzel - de miért? Megint csak az individualizmushoz lyukadtunk ki: Den szerint az amerikaiak életük kezdetétől fogva azt tanulják, hogyan győzzék le a másikat, hogy ők érvényesülhessenek. From the first day on you learn how to play the game against the others cause it's not only a game against yourself, but it's a game between you and me. You're told that you can do whatever you want, you just have to outsmart the others. És ez alapvetően nagyon szomorú, mert elveszik minden közösségi érzés; erre rásegít, hogy az embereknek tulképp ki sem kell mozdulni a lakásból, mert minden ott van - vagyis elég a kocsiig elmenniük. Ja, vicces egyébként, hogy a legtöbb ismerősöm azt mondja, a kocsijában él. Ezalatt azt kell érteni, hogy szerencsétlen járgány úgy néz ki, mint Soogikám szobája általában. Mintha bomba csapott volna be, anyukám szavával élve. Szóval minden cuccot csak bevágnak, kajatartalék is van, pár cipő, számlák, ilyesmi. Mert az életük nagy részét télleg a kocsiban töltik, így aztán nehéz (meg minek) rendet tartani.
Bekivel telefonáltunk vagy egy órát, pedig itt lakik 8 percre egy másik koleszban. Arra is rá kellett jönnöm, hogy itt a telefon nem tömör információ-közlésre van, hanem az emberek ezen keresztül élnek szociális életet gyakran. Örülök, hogy vele is összebarátkoztam. Megbeszéltük a "hyphenated identity" pár aspektusát - marha érdekes ez a kifejezés, a származásilag összetett identitásra vonatkozik. Pl olasz-amerikai, afrikai-amerikai, koreai-amerikai, ami Beki is. Na, ebbe asszem, most nem megyek bele. A lényeg, hogy azt mondja, tök nehéz (volt) kifiguráznia, ki is ő.
Ki is osonok most meg énmeg
fogat mosok
és egy mosolyt
vetek barikámra kabalámra
mielőtt az ágyban párnára
hajtom a fejem mer merev
a nyakam már az írás
még menne ugyan
de az izom elnyom
mer fáj. Xo! Japán
ul azhogy aúúú!
szinamondta 3/13/2004 07:32:00 AM
. . .
2004/03/12
Akkor is itt vannak a buli kepei. Meg akkor is, ha nem lehet megnezni. Eroszakos vagyok es ertelmetlen.
szinamondta 3/12/2004 07:57:00 PM
. . .
Most még az jutott eszembe, miért tudok ilyen magányos lenni hirtelen? Utálom, hogy annyira függök az emberektol. És hogy semmi sem egyszeru. Elolvastam a Lénikének hosszú idon keresztül írogatott levelemet, és annyira egyértelmu belole, hogy a Nikk-ügy el lett cseszve. Benne volt a lehetoség teljesen.
Most meg az idegesít, hogy Den ma este tökre semmibe vesz. Közben meg Jamie Albanyból írja nekem az emaileket - elküldtem neki a novellát, amit ezen a héten kellett beadni. Azt írta, tetszett neki, és a reakcióiból úgy tunt, teljesítettem a feladatot. Megint a kérdés: mi lenne, ha ebben a városban lakna? Mellesleg Khalid sosem hívott vissza, ami nagy bunkóság, mivel meghívtam a szülinapomra. Talán jobb is.
Nem fosom itt a szót. Elég a pasikból. Foleg akkor, ha Malajziában vannak. Nikk két hét múlva jön haza, szóval még csak emailezni sem tudok vele.
szinamondta 3/12/2004 06:31:00 AM
. . .
Nem hiszem el, hogy majdnem egy het eltelt a szulinapi muri ota. Annyira faj mindig az ido mulasa. Borzalom.
Nem is irtam meg rola, de valszeg eleg egyertelmu, hogy mennyivel masabb ez a felev, mint az elozo. Nemcsak amiatt, hogy csomo ember nev szerint ramkoszon a kampuszon, hanem, mert otthon erzem magam. Tenyleg ugy erzem, hogy vannak emberek, akikre szamithatok. Es persze ilyenkor jon az elozetes nosztalgia, meg a majdnemelsirommagam hangulat. Mult heten is majdnem sikerult ezt osszehoznom, mikor Luival emaileztem. Es azt irta, hianyzom neki. Pedig masnap talalkoztunk. Es o is hianyozni fog.
Meg peldaul az is, ahogy a kocsiban New Haven fele menet Khaiim es Magee elkezdenek freestyle-ozni valami random zenere, abszolut termeszetesen. Es a nap, ahogy reggel besut az ablakomon, meg meg talan az a hulye erzes is, hogy a kod bepotyogese nelkul nem jutok be a szobamba. Meg Bibor a sok, feloldhatatlannak tuno parajaval - kicsit felek most, hogy miutan osszezavartam szamara a dolgokat es nem tudott eljonni a bulimra, nem lesz mar olyan jo baratom. Felek elveszteni. Megvettem neki A kis herceget, mert meg nem olvasta. De asszem, egy ideig nem akar latni.
Sok lenne a tanulnivalom es az inteznivalo is, de mennyivel fontosabbak a baratok es a szorakozas. Denjel rakerdezett tegnap, hogy irtam-e rola ide. Es mondtam, hogy igen, de nem tul reszletesen. Kulonben is, annyi van most a fejemben rola, hogy mik is vagyunk? Friends with benefits. Eufemizmus rulez.
Ugyis mindegy, valahol melyen Nikkbe vagyok szerelmes. De szinte teljesen lemondtam rola. Baratnak viszont nagyon-nagyon, kapott is tolem egy kis ajandekot. Egy apro femdobozt, amin a Nyugati Boszorkany kepe van - es tettem bele egy Sport Falatot, amit imad. En, mint witch. Mar csak egy spontan oleles kellett volna, de a korulmenyek megint nem engedtek. Meg a dolgok a fejemben. Inhibitions.
Legeslegjobb szulinap volt. Es meg Dentol is kaptam kepeket, teszek azokbol is majd fel.
szinamondta 3/12/2004 01:11:00 AM
. . .
Lil Kim is ott terpesztett a bulimon. Meg Khaiim, az orok freestyler.
szinamondta 3/12/2004 12:51:00 AM
. . .
2004/03/10
Ma van a szülinapom, oáá. Éjjel 3 óra van, azt hiszem, ágyba bújok. És majd délután megszerelem a buli képeit, és felrakom őket, hogy mindenki láthassa, mennyire kontroll nékül voltam. Kábé semmi koncepció nincs bennük, úgy vadásztam a gépemmel az emberekre, mint Vahúr a kacsákra. Mindent meg akartam kaparintani. Jamie, új ismerősöm szóvá is tette, hogy nemá, bebörtönzöm az emberek lelkét, méghozzá az engedélyük nélkül. Ez megint Rushdie-ra emlékeztetett, akinek a bajszos ősanyája nem engedte a fotózást (mondjam még? Midnight's Children). Capturing the soul.
Egyébként tök véletlenül csináltam három, pár másodperces filmecskét is. Abszolút nem tudtam róla. De majd jól felteszem ezeket is.
Most szundi, holnap tesztet írok földrajzból, mbassza, tisztára, mint középisiben. Pedig nem is járok föcire, csak a szextanárom egy megszállott. Úgy értem persze, Worldly Sex.
És a Kickeenek meg az Albinnak még most gyorsan köszönök egyet, mielőtt lelépnek Kaliforniába. Olyan édesek, még pénteken megköszöntöttek, kaptam tőlük egy hip hop regényt, egy W. Allen képet (hogy legyen mihez csatolni az aláírást), meg egy szupi mágnest. I am still learning. Apukám rémálma. :) És a legjobb, hogy eljöttek ők is a bulimba, és Kickee kisütött vagy száz darab palacsintát, az összes vendég nagy örömére. Sőt, tanítgatta is őket, míg Albin szendvicseket, én meg tésztasalátát gyártottam. Örültem, hogy ott voltak, annak ellenére, hogy mikor elmentek úgy 3 körül, én olyan voltam, mint légy a falon. De a jobbik fajtából. Ezt nem gondoltam volna pár hónapja, az biztos. Hogy a kínai bagázstól a brooklyni rasta freestyleren keresztül az olasz barátnőm és a magyar delegáció is, namegméga kolumbiai haverom összes homeboy-a ott lesz a szülinapi bulimon... Ja, mindezt a volt professzoraim házában, egy ideig nélkülük, mert ők DJ-skedtek egy esküvőn. Addig is, amíg odaértek, odaadták a kulcsot. Bulizzál, szina. Aztán másnap megköszönték, hogy ilyen jó buli még nem volt náluk. Imádom őket. Nikk meg, csodák csodájára, imádta a Túrórudit! Mageenek a Kapucíner jött be a legjobban. Úgy szerettem, hogy szerették. És most gyorsan letörlöm a nyálat.
szinamondta 3/10/2004 09:24:00 AM
. . .
2004/03/09
Eddig ez volt ?letem legeslegjobb sz?linapi bulija. Hogy is kezdjem. Egyed?l azt sajn?lom, hogy t?l sokat ittam (ahhoz), hogy minden r?szletre eml?kezzek. Haha, lehet, hogy borzaszt? buli volt, csak a kocsipeti f?le tequila sz?p?t?
Most meg elment a kedvem az ?r?st?l, mert a frontpage-dzsel szarakodtam, hogy felrakjam a k?peket. Nem hiszem el, hogy mind az ?sszes 40 iksz k?pet egyenk?nt kell thumbnail-elni. ?s m?g ?gy sem jelenik meg mind. Arrghh. Elmegyek aluszni.
szinamondta 3/09/2004 09:32:00 AM
. . .
2004/03/05
Megszultem a dontest! Hurraaa. Elhalasztottam a bulimat egy nappal, azaz szombaton lesz. Vegre nem kell ezen tobbet toprengenem, csak bevasarolni es fozni. Eleg fura, hogy viszont Nikkek nem lesznek otthon az elejen, csak odaadja nekem a kulcsot. Szetszedjuk a hazat, mire hazaernek. :)
szinamondta 3/05/2004 07:23:00 PM
. . .
Ma egy kicsit otthon éreztem magam. Denjellel elmentünk két kiállításmegnyitóra, és végig beszélgettünk. Úgy örülök, hogy megismertem - csomó közös érdeklődésünk és érzésünk van, azt hiszem. Több, mint egy évet töltött Japánban, csomót tud a kultúráról, emellett fotózik, és gondolkodik. Ez nem olyan egyértelmű itt. Oké, nem akarok negatív lenni, de az emberek tényleg nem igazán fejezik ki a mélyebb gondolataikat errefelé. Vele ez nem nehéz, sokat beszéltünk arról, milyen ez az átmenetiség. Fura látni a kis japán matricákat a szobájában mindenfelé - a vicces kis fotókat magáról és a barátairól, fotóautomatából, ami Japánban nagy hájp. Azt hiszem, eléggé meghatározza az identitását, mint ahogy nekem is fontos Lipcse, és még fontosabb lesz ez az évem itt. Mellesleg vicces, hogy az ember írhatja ebből a diplomáját. Den önmaga által kreált szakra jár, valami olyasmi, hogy identitás és művészet Japánban, vagy hasonló. Otthon ilyet nem lehet. Furcsa, hogy annak ellenére, hogy ilyen eltérő kultúrából jövünk, mindketten nagyon szeretjük az Elveszett gyerekek városát. És mindkettőnknek megvan videón.
Viszont még mindig nem tudom, mi lesz a bulival. Nikk kétszer hívott, de nem voltam itthon és nem tudtam visszahívni. Gáz. Próbáljam meg a stabiljukon? De mi van, ha alszik?
szinamondta 3/05/2004 06:57:00 AM
. . .
2004/03/04
Annyira örülök, hogy írtam valamit, ami másokat is elgondolkodtatott. Érdekes konklúziókra jutottatok, a legszembetűnőbb az Albin és ex-nefritke véleménye közötti párhuzam. Ők azt gondolják, hogy a belső béke, az elégedettség márpedig előre viszi a világot, mert így megmented a többieket a frusztrációidtól. Ezzel én is egyetértek, részben. Mert az azért túlzás szerintem, hogy ennyi elég, és ne is próbáljunk segíteni 200 éhezőn, mert attól még marad sokmillió.
Ma megnéztünk egy filmet a Worldly Sex órámon. Rítusokról szólt, pontosabban a női körülmetélésről. Ez eufemizmus egyébként, konkrétan csonkításról van szó. Rendkívül sok helyen még ma is él ez a tradíció, főleg Afrika több országában, de Malajziában, Indonéziában, sőt, Európában (pl. Anglia bevándorlói között) is. Csomó formája van, aki kényes, ne olvasson tovább. Onnantól kezdve, hogy "csak" a csikló egy darabját távolítják el, egész addig elmehet, hogy nyissz, érzéstelenítés és tetanusz nélkül kivágnak mindent (a szeméremajkak még sikítanak egy utolsót). És bevarrják, képezve egy szinte soha be nem gyógyuló sebet.
Nem részletezem, milyen fizikai utóhatásai vannak, nem ritkán belehalnak a lányok (akik legtöbbször 11 év körüliek), de legalábbis olyan fertőzéseket kapnak, hogy egész életükön keresztül szenvednek. A körülmetélés egyfajta beavatás, a fő célja, hogy a lányokat a társadalom tisztának tekintse: sok helyen szégyent jelent, ha a műtétet nem ejtették meg rajtuk, és a szüleik attől félnek, nem tudják majd férjhez adni őket. Egyébként csomó tévképzet is kapcsolódik hozzá, sokszor azt gondolják, a csonkítás megelőzi az epilepsziát, meg egyéb baromságok. Iszonyat. A legszörnyűbb, hogy a műtétet anyák vagy nagyanyák végzik, persze a lány beleegyezése nélkül.
Hogy ez hogy jön a társadalmi hasznosság kérdéséhez? Megfordult a fejemben, hogy ez egy értelmes cél lenne. Elérni azt, hogy a veszélyeztetett lányok visszakapják a testükhöz való jogukat és maguk dönthessenek. Felteszem, hogy nem választanák a csonkítást. Szina mint emberjogi harcos. Merész gondolat, de nem biztos, hogy olyan röhejes.
szinamondta 3/04/2004 01:33:00 AM
. . .
2004/03/03
Azon gondolkozom mostanában, hogy vajon mennyire önző dolog az írás. Mert még akkor is, ha az ember modjuk tehetséges, kinek tesz azzal jót, ha ír? Olyan öncélú elfoglaltságnak tűnik, mintha az ember az egész életét a hobbijára áldozná. A másik oldala ugyanennek viszont az, hogy vajon azzal előre vinném a társadalmat, ha egy nagy cégnél koptatnám az ujjbegyeimet vagy a számat naphosszat? Mondok egy jót, minden olyan relatív. Mert néha tényleg azt érzem, minek is rohangálunk ide-oda és parázunk azon, hogy időben jön-e a busz, mikor úgyis mindegy. Ezt nem pesszimista felhanggal mondom, sokkal inkább azt felismervén, hogy mennyivel fontosabb dolgok vannak. Kár, hogy a nyugati társadalom nem sok esélyt ad a belső békének. Mellesleg ez az egész belső béke dolog is mekkora önzés. Ott csücsülnek a kis kopasz szerzetesek valami szentély előtt, aztán mormolnak dülöngélve, miközben a fél világ éhezik.
Mindez arról jutott eszembe, hogy talán Cape Codon fogok gyakornokoskodni egy creative writing programon. De nemtom, ezt akarom-e csinálni. Hát ez az. Egyszer el kell dönteni, mi lesz belőlem. Most megkérdezném a kiskori magamat, vajon már az lettem-e, amit akkor gondoltam, hogy leszek: nagylány. Lehet, hogy a halak jelűek sosem lesznek nagylányok - már ami a döntésképességet jelenti. Vannak gondjaim e téren, folyamatosan.
Most viszont, megint így fél négykor, elmegyek talán aludni.
szinamondta 3/03/2004 09:26:00 AM
. . .
2004/03/02
Hát ez édes. Nikk most játssza a Love comes and goes-t, különleges szülinapi számként. Még soha nem kezdődött ilyen korán a szülinapom, 9 nappal korábban. De jó érzés... :)
szinamondta 3/02/2004 09:43:00 AM
. . .
Felhívtam Khalidot. Kellett hozzá bátorság, de örülök neki. Talán egy kicsikét ő is örült, bár nem volt nagyon személyes a beszégetés. Elmondtuk, kivel mi történik, aztán kiderült, lehet, hogy a hétvégén New Yorkban lesz. Meghívtam a szülinapomra New Havenbe. Úgyis mindenkit meghívok. Miért ne, the more, the merrier. Meghívtam kocsipetit is, aki itt van már, tök véletlenül vettem észre a wiwen, hogy jön. Nem ismerjük egymát túl jól, de ahhoz eléggé, hogy hozattam vele Túrórudit és elmeséltetem vele majd a legújabb kulitplexi húdeszexi pletykákat.
szinamondta 3/02/2004 09:31:00 AM
. . .
Angyalbögyörő. Ekkora egy idétlen szót! Jelentése:
1. krumplinudli, nudli.
2. (kis)fiú nemiszerve.
Mindez a kereső.hu szerint. Ha első akarsz lenni a meghatározás értékelésében, ide siess.
Fujj. Elképzelem, hogy valaki megkínál némi krumplinudlival (mi az? az a porcukros izé, ami úgy néz ki, mint a lábujj?), és invitáló mosollyal azt mondja, tessék, egyél egy kis angyalbögyörőt. Nem kell finomkodni. Mondj csak annyit, kapjam be.
szinamondta 3/02/2004 06:27:00 AM
. . .
2004/03/01
Az egyik legszebb Mos Def dal. Hallgassuk, olvassuk.
Put my heart and soul into this song yes yes
I hope you feel me
From where I am, to wherever you are
I mean that sincerely
Tomorrow may never come
For you and me
Life is not promised
Tomorrow may never appear
You better hold this very moment very close to you [right now]
Very close to you [right now]
So close to you, So- close to you [your moment in history is right now!]
Don't be afraid to let it shine
My Umi said shine your light on the world
Shine your light for the world to see
My Abi said shine your light on the world
Shine your light for the world to see
Énekeljük. tubifrí, tubifrí, ollmájpípl tubifrí, tubifrí, tubifrí.
szinamondta 3/01/2004 06:15:00 AM
. . .
New Yorknak megint egy új arcát láttam. Délelőttől fogva este 11-ig folyamatosan sétáltunk Bíborral, az első olyan nap volt, hogy tényleg éreztem közeledni a tavaszt. Sütött a nap és egész melegen simogatta az arcomat, ami még jobban felvidult a Central Park-i b-boyok láttán. Viccesek és profik voltak megint, imádtam nézni őket. Mindig csodálom, főleg, hogy karton nélkül, a durva kövezeten pörögnek kegyetlenül.
Aztán láttuk Chelsea-t is, a művész-melegnegyedét a városnak, kellemes volt. Talán a legjobb élmény mégis, hogy rávettem magam egy telefonra. Felhívtam Roy bácsit, Khalid nagybátyját. Egyszer találkoztam vele életemben, de annyira örült a hívásomnak. Ő az, aki Brooklynban lakik, és az egész családja tök kedvesen fogadott minket. Kiderült viszont, hogy a tróger csávó egészen azóta nem hívta fel. Pedig Uncle Roy csomó üzenetet hagyott neki. Szóval Little K nemcsak engem hanyagol, hanem egyszerűen nagyon rossz a kapcsolattartásban. Nemtom, felhívjam-e. Asszem, jó lenne.
De az este kicsit bénán sikerült. El akartunk menni New Havenben egy Yale partyra, ahova Nikk hívott. Többször beszéltünk az este folyamán, és nyilvánvalóan szerette volna, ha elmegyek. De a haverjaim, akik vittek volna minket, eltökölődték az időt, így csak 11 körül indultunk vissza. Hatan préselődtünk egy kicsi kocsiban, teljesen szétment a seggem. Plusz Yvonne is nyűgös volt, de nem mondta ki. Ez még jobban idegesített. Ma kötöttünk két egyezséget: mindig meg fogjuk mondani, ha gáz van, kettő, elfogadjuk, amit a másik felajánl. Mert az van, hogy mindketten túl sokat udvariaskodunk. De szerintem a magyar kultúrában ez teljesen benne van: ha valaki megkínál, először vissza kell utasítani. Ami azt eredményezi mellesleg, hogy fél órán keresztül fogják dugdosni az orrod alá a cuccot.
Fáradt vagyok. Nem vicces. Semm ilyen. Megyek fogatmosni, asszem.
szinamondta 3/01/2004 05:54:00 AM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
