A koncertet így meglehetős eufóriában, kis szomorkodással és még több zavart érzéssel dülöngéltem végig, és persze őrülten ugráltam a ráadás Yellow-ra.
Aztán pedig a Kiadóban iszogattunk levezetésképp, ott volt Albert, ahogy éreztem, hogy ott lesz, és még jött más is. Utána pedig még jobb lett.
A dugig tömött hely közepén, csinos svéd lányok és egy ’80-as évekből itt felejtett, lekerekített sarkú, négyzet alakú asztalka között táncoltam. A svéd lányoktól egy magyar fiú állítólag megkérdezte, hogy én fizetett attrakció vagyok-e. Egyébként rátapintott, mert örökké titkos vágyálmom volt, hogy egyszer majd egy bulin felfedeznek.
Egy másik titkos vágyam pedig egyszercsak megjelent, és a táncolás-csevegés közben olyanokat mondott, amitől aztán kenyérre tudott volna kenni. De csöppet sem kent, épp csak úgy csinált, mintha kitenné a teavajat az asztalra, hogy mire a pirítós elkészül, meglágyuljon kicsit.
Egyébként meg szemét voltam N.-nel, és kértem tőle egy csupítót az új helyen. Megérdemeltem talán, hogy még csak a szemembe se nézett. Bár, it takes two to tango.
Szóval a Szudánnal kapcsolatos dolgok ezentúl itt futnak majd. Nézegessék, szedjék szét és kommentálják, hogy minek hogyan kéne festenie. Mivel a tartalom jelenleg főként hírekre épül, nem az az elsődleges egyelőre, hanem a forma.
Van ez a Tiger Lilies nevű zenekar, tegnap megnéztük őket a Trafóban. Nagyon betegek, gyilkosságról, szodómiáról, kék-zöldre vert nőkről, megkínzott gyerekekről énekelnek, freakshow hangulatban. Nem dobott fel, de jól esett.
On Fridays sodomize tender virgin nuns Tie them up, lear at them, and then I have my fun Saturdays I stand and sing my sad, sad, sick, sick songs To anyone who listen, who in the head is wrong Sundays, Sundays, the day I love the best Rape, murder, pillage while other people rest
I'm terrible, terrible, shouldn't be allowed To sing my songs of filth to a decent crowd I'm terrible, terrible, shouldn't be allowed But when I do offend someone it makes me feel so proud
Aztán olyan bókokat mondott, hogy tünemény vagyok, akitől ő zavarba jön, és mindig visszaült a napozóágyakra, én meg visszazúztam a parkettre. És végül a többiek felhívták a figyelmét, mikor már nekik áradozott, hogy még nem utaztam el, még itt vagyok. Erre még gyengédebben bókolt, és hogy milyen jó lenne még velem itt összefutni, dehát én egy újságíró vagyok, ő meg csak egy kellékes. Azért elkértem a számát, mert egyre szimpatikusabb volt (a sajátomat azért nem adtam volna meg). Meg a mosolya is bizdergált.
Másnap megnéztem a wiwes adatlapját, és majdnem eldobtam az egeret. Iszonyat alpári stílusban írt félmondatokat, és az a kép, jujj, gusztustalanság! Ennyit a romantikus lelkekről.
Aztán a felépülésre szánt napokban megállapítottam, hogy tényleg, milyen szép is Győr, és elolvastam azt a mintegy kétszáz oldalt, amit végre méltóztatott elküldeni az ENSZ a felvételi procedúra első lépéseként. Hurrá, hurrá. Nem kezdek befosni.
Annyi történt csak, hogy a Treehugger Dan's-ben vettem két arab zsebkönyvet. Muszáj megjegyeznem, hogy bármennyire is támogatom a fairtrade kávéjukat, azt hittem, hogy két feslett, soha nem keresett arab füzet árából le bírok alkudni összesen 300 Ft-ot, de csak a fejét rázta a csaj. Mindegy.
Ma kimegyünk egy csillaghegyi búcsúfürdésre. Ó nyár, ó bolondság, miért ne időznél még valamicskét.
[A kép egy bizonyos Rutty-é, Creative Commons alatt.]
Rövid úton kiderült, hogy szinte az összes szervem ki van merülve ("próbálj meg beindítani egy olyan autót, amelyiknek lemerült az akkumulátora!"). Kaptam étkezési tanácsokat, pl. éhgyomorra sose igyunk, mert megváltozik a gyomorsav összetétele, TEJET fogyasztani nem szabad (mert nem tudjuk lebontani a benne lévő enzimeket), vasbevitelre pedig kiváló a finomra darált mák mézzel. Amikor a petefészkemet és a méhemet masszírozta, már jajgattam. És olyan eszméletlen nagy fáradtság vett erőt rajtam utána, hogy egy kétórás beszélgetés után Dbabával a Gödörnél már csak egyre tudtam gondolni, az alvásra. Több mint két hónap után először éjfél előtt feküdtem le. Ajvé.
Meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Fingers crossed.
A nyár legjobb itala: csupító a Jelenben. A nyár legjobb kajája: falafel a Kertész utcai Hummus bárban. A nyár legfinomabb desszertje: csilis csokoládétorta R. búcsúbuliján. A nyár legjobb, soha el nem fogyasztott kajája: melegszendvics a Szimplakertben. A nyár legjobb koncertje: The Durgas a Gödörben. A nyár leggyakoribb tévesztése: az, hogy 22 éves vagyok. A nyár legeslegbrutálisabb telefonbeszélgetése: június 21-én D.-vel. A nyár legtöbbször elhangzott megállapítása: a férfiak rettentő nagy barmok. A nyár legdurvább leittasodása: június 21., Vár, LuMu, Jelen, Corvintető, Corner, ilyen sorrendben. A nyár legnagyobb egészségügyi közhelye: amilyen gyorsan lemegy 5 kiló, olyan gyorsan vissza is szökken legalább a fele. A nyár legcsodásabb felfedezése: a Csillaghegyi strand. A nyár legpozitívabb csalódása: a Sziget Fesztivál. A nyár legszebb természeti jelensége: a meteorzápor, Városliget. A nyár legfincsibb úszása: éjszakai fürdőzés a fotósunkkal, Balaton, céges buli. A nyár legtöbbször hallott kérdése: "neked nem Afrikában kéne lenned?" A nyár legtöbbször hajtogatott sóhaja: "bárcsak írnának már végre." A nyár zeneszáma: Once soundtrack, When Your Mind's Made Up A nyár könyve: Chimamanda Ngozi Adichie: Half of a Yellow Sun A nyár meggyőződése: a Kinsey-skála naná, hogy nem kamu. A nyár legfontosabb megállapítása: az igaz barátok ott vannak. A nyár kedvenc ruhadarabjai: csíkos, kötött miniruha, szerencsehozó türkizgyűrű és kék fülbevaló, Bali-szandál. A nyár legrosszabb itala: rumos forrócsoki a Bar Ladinóban. A nyár legkitartóbb, de vak pasija: N. A nyár legspontánabb, elhibázott pillanata: bicikli, Nic, Városliget. A nyár legviccesebb bókja: "Gazella!" A nyár legvadabb zivatara: július 17., a Műcsarnok előtt kapott el. A nyár leghosszabb beszélgetése: augusztus 1. d.u. 3-tól este 8-ig, Margitsziget, D. A nyár legeslegkimerültebb napja: augusztus 20. A nyár legnagyobb szívatása: a nyár maga, az Amerikába-nem-menéssel, a felmondással, az ENSZ-önkéntesség tolódásával, a konstans malmozással. A nyár legszomorúbb változása: a Berzenczey utca elhagyása. A nyár kerthelyisége: Kertem, Városliget. A nyár legmelegebb, leglevegőtlenebb helye: Jelen.
Elmúlt, de nem ért véget. Bizonyos dolgok nem is érnek véget soha.
