2003/07/25
Mind ide utazik. Szinemindegydarabig csönd lesz. Kein Netzzugang.
Ha az embert aggasztják a szerveznivalók, elmegy kocogni. Olyan jó, nem kell másra figyelni, csak arra, ahogy ide-oda csapong a gondolat a fejemben, mint a seggemen a zsírpárnák. Néha elképzelem, hogy a kiszusszanásnál távozik az aggály is. Exhalál. Jó, szerencsére mondhatni, hogy ezek kellemes gondok, mondjuk, hogy milyen búcsúparti is legyen, mielőtt el. Meg, hogy a drága hogyan kerüljön Padovából a nagy Budapestre, és mikor és meddig. Képes azért tizenöt órát utazni egy irányba, hogy még lásson, mielőtt el. Cara mia. Ebben a pillanatban megcsörgette a telefonomat. Egyszer csöngetni azt jelenti, rád gondolok. Én meg most posztolok.
Aztán csomagolok egy strandregényt.
szinamondta 7/25/2003 10:47:00 PM
. . .
2003/07/24
Már a végemet rúgom itthon, de elég kedélyesen. Nem volt most mondjuk semmiféle dorbézolás, csak inkább otthoni, kedves-kényelmes duruzsolás Barkánál, aztán Lénikénél. A szerda reggel az amerikai nagykövetségen telt, ahol volt időm megfigyelni a szép nyakkendőket. Elképzeltem, ahogy belefúrom az arcomat egy ilyen kellemeskék-halványrózsaszín csíkos selyemfényű nyakkendőbe. Az ilyennek biztos az illata is nagyon finom. De nem tetsztett a hozzá tartozó nadrág. Lefelé szűkült, és hülyén esett a szép yuppie-cipőre. Trottyos volt. Ki hord ma már ilyet? Vagy lehet, hogy most ez a fazon jön újra vissza? Miközben a kihallgatásra vártam, a könyvemből fel-felpillantva a velem szemben ülő bankszféra-párt figyeltem, csak úgy csillogtak. De komolyan, bírtam a vidám, jómódú fejüket, a trendi öltözéküket, könnyedség sugárzott belőlük. És vicces volt a csaj chipmunk-vigyora. Csipetcsapat hajrá.
Szerencsére simán megkaptam a vízumot, bár azt a kérdést, hogy vajon hányan tanulnak az Angol-Amerikai Intézetben, nem igazán tudtam értelmezni. Utána irány a legkedvencebb kávézó, olvasgatás és kis csevej, majd látogatás uncsinővérnél. Szerencsétlenem mintegy fél éve ágyhoz van kötve egy elcseszett diagnózis miatt. Ja, bocs, mégsem csak szalagszakadás van a térdedben, hanem el is törött. Úgyhogy most megoperálunk, pár hónapig még fekszel, aztán gyógytornázgatod egy kicsit, és tudjuk jól, hogy közben a porcaid lekoptatták a csontodat és egészen addig csiszatolni is fogják, amíg meg nem erősödik az izmod, de ez van. Addig meg mondjuk kötögess vagy hímezzél. Sportról azután se álmodj. Azt hiszem, eléggé ki lennék akadva, ha valaki csak úgy elvenne az életemből olyan három vagy még több hónapot. Ütném a fejemet otthon egyedül.
Léni húzott nekem cigánykártyát. Azt mondta, ne pofázzak bele és nem is nyúlhatok hozzá, mert a kártyát csak egy ember uralhatja és az az övé. Oké. Na, mire húzzak? Mittomén. Első kör legyen a szerelem. Első lap: Halál. Khm. Második: Bíró. Harmadik: Vágy. Nem ijedtem meg annyira, de azért milyen az, hogy életem első jóslásának legelső lapja ennyire baljós és gáz? És mindez Léni-jósnő szerint annyit tesz, hogy történik valami rossz és szomorú, ami aztán gondolkodásra késztet (amit amúgy nyilván nem teszek), és rájövök a nagy igazságra. Aztán érkezik valami kellemes. Juhhii. Már alig várom.
Aztán találkoztam még Nic-kel és megint rájöttem, hogy mennyire szeretem. És irigy is vagyok egy kicsit, de ezt hagyjuk. Egyszer megbeszéltük, hogy a leggázabb dolog az életben a kihagyott pillanat. Amiről a következőben már tudott, hogy ezt nem így akartad, meg kellett volna tenni. Egy elszalasztott ölelés például. Vagy egy elbénázott vigyor, vagy egy hátra-nem-fordulás, amikor a lehelete a fülem mellett oson el. De én döntöttem így, és így fontos nekem. Cincin. Azért egyszer visszacsiklandozhattam volna.
szinamondta 7/24/2003 11:13:00 PM
. . .
2003/07/20
"Valaminek történnie kell egykettőre. Szinte kíváncsiság volt bennem, hogy mi lesz, olyan bizonyosra vettem a változást, a fordulatot, mert a lelkem mélyén ismertem jól annak a lágyan hullámzó, sodródó mozgásnak a rejtett törvényeit, ami a létezésemet hordozta."
Igen, én is várom ezt, valaminek történnie kell. Azután majd mondhatom, hogy:
"Ma sem emlékszem rá, és nem tudom, hogy igaz-e, így történt-e. Ahogyan elmondtam, az csupán az emlék emléke."
Ahogyan Ottlik Géza emlékezett az Iskolában. Ez az, amit imádok, a saját magam által épített örök csapda: az emlék emléke.
szinamondta 7/20/2003 07:53:00 PM
. . .
2003/07/19
Azt hittem, leszállok a bicikliről és inkább tolom. Lehetetlen volt kibírni a szelet, ami nagyon durván fújt. A Fertő-tó osztrák szakaszán tekertünk már vagy két és fél órája, de a szerencsétlen csak nem akarta abbahagyni. Komolyan, gyalog gyorsabban haladtam volna, bosszantó volt nagyon ez a kínlódás. Azon gondolkoztunk, felszállunk egy vonatra és elmegyünk vele egy darabig, ahol már nem szembeszél fúj. De aztán úgy döntöttünk, kibírjuk. És végül kb. 140 kilométert tettünk meg másfél nap alatt. Volt, hogy untam nagyon, de igazából egész jó volt. Végigbringáztunk a tó körül, fürödtünk is benne, de nagyon mély volt az iszap, tiszta lekvár volt az egész. Este, még Fertőrákoson egy turistaszállóban aludtunk, kész izgalom volt. Régi, hűvös parasztház, lepattant mosdóval, amit kiránduló kisdobosokra terveztek, és az udvaron egy hajdani vizimalom romjával, meg egy mindig nyáladzó kisfiúnak kinéző kislánnyal. Anyukája volt a házigazda, akiről elég annyit elmondani, hogy miután kikönyörögte, hogy apróval fizessek, felnevetett: Jaj, de jó, így legalább nem kell felállnom.
Este aztán szegénynek mégis meg kellett mozdítania jó húsban lévő testét, mert úszott az egész szállás. Arra lettünk csak figyelmesek, hogy valaki rohan a folyósón, nagy csobbanásokkal. A pár perc alatt lezúduló hatalmas eső mind a pinceszerűen kialakított házba folyt. Egyedül a mi szobánk volt az, amibe nem ömlött be a víz. A háziak meg, szerencsétlenek, minimum fél órán keresztül merték kifelé azt, ami befolyt. A vízcsobogás épphogy elhalt, mikor a mosdó kezdett el gluttyogni. Gondolom, nem mostanában újították fel a vezetékeket, mert megártott neki a sok víz. Olyan hangott adott, mintha jönne vissza a a csatorna tartalma. Egy darabig idegeskedtem rajta, aztán belevágtam egy köteg lyukas gumit. A bicikliét. Aztán majdnem hamar el tudtam aludni.
Reggel korán keltünk, és nekivágtunk. Akkor jött a szél, aztán a sok osztrák biciklis, akik krüszkottoltak mindig. Meg voltam lepődve, milyen sokan bringáznak, és, hogy nálunk miért nem. Hozzá kell tenni, nem a legváltozatosabb elfoglaltság a bringatúrázás, de szép tájakon jár az ember. Csak ne fájna olyan rohadtul a hattyúnyaka, meg a seneke. Azt hittem, megőrülök, annyira nyomta már a nyereg. És, kamionosan sültem le: a combomon látszik a naci szára, a kézfejemen, ahogy a kormányt fogtam, az arcomon meg a napszemüveg. Gyönyörű vagyok.
szinamondta 7/19/2003 06:20:00 PM
. . .
2003/07/16
Disappointment bleeds happiness. Unhappiness feeds disappointment.
A lényeg az, hogy
- csalódtam, mert azt vártam
- hogy mondunk egymásnak
- valamit
De a mondás egy -
oldalú lett kicsit -
se -
kélyes.
Talán még megjavul,
ha várok,
nem elvárok,
bár ezt kétlem.
Nadrissal gondom volt szóval. Amit történt, az számomra nem beszélgetés volt, sajnálom. Mert több ő annál, nem egy ilyen anÁLfej. Bocs.
szinamondta 7/16/2003 10:36:00 PM
. . .
Szerepjátékom: villámhárító, pszichológus és kotnyeles nővér egyben. Ezt játszottam ma, úgy tűnt, sikerrel, mert Soog azt mondta, örülök, hogy beszélgettünk. Holnap indulunk biciklitúrára, a cél a Fertő-tó körüle, én leszek megint a harmadik kerék az ő és Ájki brinyeszán. Ők akarták, bár húztam a számat kicsit, mer' nem akarok harminc fokban tekerni a napon. Majd beláttam, hülye vagyok. Velem akar lenni a húgom.
szinamondta 7/16/2003 10:34:00 PM
. . .
2003/07/15
Hát akkor ezért rá sem mer nézni a férfiakra?
De, nézni azért nézek.
Jó, mert nagyon szép szemei vannak. Gondolom, használja is őket.
szinamondta 7/15/2003 09:17:00 PM
. . .
Volt olyan, hogy délig aludtam. Körülbelül tíz éve, Most viszont valahogy sikerült megismételni ezt az élményt. A hatalmas ágyon Lénikénél, néha úgy két másodpercre kinyitom a szememet, és megnyugodva konstatálom, hogy szűrődik be a fény a piros vászonfüggönyön. Imádom ezt a meleg fényt. Akkor még alszom kicsit. Mikor ezt megunom, ránézek az órára, ami kettővel többet mutat, mint amennyire tippelek. Negyed egy van, gyors törökköszörülés tehát és telefon Cherunak. Guess what. I overslept. Never happened before. I must be tired, I think. So have fun in the bath and email me as soon as you can. És kölcsönös köszönés egymásnak az előző napért. Egy ember, akit másfél éve nem láttam, viszont talán mélyebben folytattuk, mint ahol abbahagytuk. Lehet, hogy az ilyen elszigetelt kapcsolatoknak (értsd: a distantér meg az ördögidő) a távolság jót tesz? Persze, mert mindent bele kell süríteni a lehető legrövidebb időbe. Ki tudja, mikor látom őt pl., akinek a 19 éves nős öccse egy hónap múlva Irakba megy rendfenntartani. Katona. Ő akarta, de kétszer elutasították, mondván, maradjon az asszony mellett. Cheru szerint úgy érezné, kihagy egy lehetőséget, végül is nem azért lett katona, hogy egy bázison töltse az életét. (Tegyük hozzá, ahol nem történik semmi.) Jó, meg lehet érteni. Ez a hivatása, vagy mi. Bár, kevés vagyok eleve, hogy megértsem, hogy mehet valaki katonának.
Ez a pár napos vakáció elég volt ahhoz, hogy még jobban szerelmes legyek. Imádom a fővárost. Tényleg imádom, nem tehetek róla. Ahogy a Duna hideg és mély szagával vigyorogva csak annyit üzen, hogy úgysem tudsz elhagyni. Mert tudod, hogy az enyém vagy már teljesen. Szenvedni fogsz nélkülem, aztán akkor is, ha visszajössz. Mert durva vagyok és közönséges, és mégis szenvedélyes. És valld be, hogy te erre buksz. Jajaja.
szinamondta 7/15/2003 09:16:00 PM
. . .
2003/07/11
Megvan a kanadai vízum. Megvan a repülőjegy. Hurrá. Örömünkben Albinnal valahogy a higiéniára tereltük a szót (hogy is?). Ja, hogy vajon milyen lesz a kolesz. Kideült, Albin előre retteg a klotyótól. Mert vizes. Mondtam, olvastam egy cikkben egy amerikai antropológusnő sommás észrevételét, miszerint az a különbség az amerikaiak és az európaiak között, hogy előbbiek vízbe pottyantanak, míg utóbbiak "platnira szarnak". Mire ő elmesélte, hogy akkor viszont kibéleli papírral. Nehogymá' fölfröcsögjön. De tudod te, hogy az milyen környezetszennyező?! Annyi papírt! - mondom neki. Ja, arra olyankor nem gondolok.
szinamondta 7/11/2003 03:37:00 PM
. . .
Júj, de furcsa dolgok történnek. Odamegy az ember egy 50 körüli férfihoz, aki éppen hol gyorsabban, hol rövidebben kurbliz egy Buster Keaton-filmet valami ősrégi lejátszón, és megkérdezi tőle, hogy az ugye a szélén ott nem a hangcsík. Mire ő lelkesen elkezdi magyarázni, hogy de persze, hogy az, mert valami őrült a némafilmből hangosat csinált egyszer, és ez most szemmel látható a filmen. Biztosan lelkesen tudok nézni, mert a kurblis ember odaült hozzánk, és mesélt, csak mesélt, és így megsimertük majdnem a fél életét.
Bevallom, hogy nem ismertem fel, de egyből nyújtotta a kezét. Sz. A.. Azt hittem először, jó lesz majd leírni, amiről mesélt, de hisz nem lehet. Annyi csak, hogy kevés ilyen nyílt és jóhiszemű emberrel találkoztam. Semmi gőg, semmi allűr. S-s szerint tipikus balek. Mert olyan jó. Asszem. Mikor mondtam elfelé menet, hogy a Klinikák környéke nem leányálom éjszaka, azt mondta, elvisz. Hát, ilyen buszt nem láttam még! Olyan, mint egy játékfurgon, csak nagyban, piros, gömbölyű, és az ajtaját behúzni alig lehet. Ebben aludt, mikor Franciaországban és az olaszoknál forgatott. Egyébként itthon szamárral jár, ideális, ha az ember terepszemlézik. Persze, ha lecövekel, nem szabad ütni. Olyankor beszélni kell hozzá, mert tudom, hogy oka van annak, hogy megállt. Mondjuk fáradt, és pihennie kell. Vagy észrevett valamit.
Mi meg észrevettük az Üllőin, hogy elterelték a forgalmat. Negyed órán keresztül furikáztunk körbe-körbe, míg a Nagyvárad téren kötöttünk ki. Nem akartam, hogy miattam menjünk még tovább, neki még haza kellett érnie. A hülye kutya meg, akit befogadott, úgyos ébreszteni fogja hajnali fél hatkor. Szóval mondtam, hazagyaloglok, ő meg csak menjen. És, nem hittem el, de: megkért, hogy csörögjek rá, ha hazaérek. Istenem. Hát persze, köszönöm.
Nem csak filmekről volt szó egyébként. Kiderült az is, hogy egy halom állata van. A fajtákba most nem mennék bele, mindenféle madár, amiket én ráadásul utálok. Viszont van két tyúkja, meg egy kakas, de a nők nem bírják már a pasit, aki négy kilós ráadásul. És fiatal a lelkem. Úgyhogy állandóan a hátukon van. Erről Sz. A.-nak eszébe jutott, hogy a 70-es években Bábolnára importáltak egy japánt, aki a kisujjával meg tudta termékenyíteni a tyúkokat. Csak bedug, kihúz. Bedug, kihúz. Állt szerencsétlen nagyon-nagyon sok pénzért a szalag mellett, és dugta a tyúkokat. Én nem értem, de valami lehetett az ujja begyén.
szinamondta 7/11/2003 03:19:00 PM
. . .
2003/07/07
A tunyulás elleni legjobb módszer: el kell menni futni. Ahh, újjászülettem végre. És visszafelé, az út mentén majdnem beleléptem egy kilapított verébbe. Úgy jártam, mint Moszat, csak én nem bámultam bele a kifacsart zsigergóc pofájába. Elnéztem tapintatosan.
Kicsi Soog legörbült szájjal azt mondta, most jött rá, hogy már nem olyan a kapcsolatunk, mint régen. És pont most, mikor elmész. Tudom, nekem is szar ettől. De ha megvannak a pillanatok, azok nem kárpótolnak? Legalább valamennyire.
Egyébként ez a "mindjárt elmegyek" állapot elég fos. Mármint, itt most nincs double entendre, arról beszélek, hogy egyik lábam még itthon, másik meg már az óceán túlpartján. Ilyenkor az ember nem tud magával mit kezdeni. És tele van a feje. Gondolatban mindig csomagolok kifelé a bőrönből: azt lesz a legnehezebb eldönteni, mit ne vigyek magammal. Te jó ég! Egy év. Mi lesz a kedvenc cuccaimmal?
És Nefrit hangzóanyag-lejátszójával mi lett?
szinamondta 7/07/2003 10:44:00 PM
. . .
2003/07/04
Először azt hittem, simán el tudok aludni a nagy fa alatt a parton, álmos vagyok. Úgy fél órát, míg Lénike vonata is megjön. Vicces turistaérzés, csomagok, strandtörcsi, rajtam meg kabát, mert reggel fél tízkor hűvös van még. Karom a fejem alatt, miközben átfut az agyamon: ha valaki a szabad ég alatt fekszik, elég nagy valószínűséggel leszarják. És akkor kopp - mi ez? A kabátomat a könyökömnél, úgy két centire az arcomtól találta el valami, fehérrel. Pici köralakú fehér nyák. Madártej.
Jó itt azért, ahol gyerekként nyaraltam. Mindennek megvan a maga szaga. A bokroknak, a fapadnak és a mosdónak is. Balatoni szag. Mellesleg egyszer Nadrisnak is magyaráztam évekkel ezelőtt, hogy milyen fontos ez a hely. A szüleim haverja például a strandon majdnem szétlapított. Három hónapos kis testemet nem vette észre, csak miközben már a pléd felé vetődött. Tigrisbukfenc. És állítólag messziről látni lehetett, ahogy szárnyakat, uszonyt és hatalmas farkat növesztve kormányozta magát arrébb a levegőben. Kicsivel mellettem landolt, én meg elismerően rákacsintottam és mondtam, hogy bravó.
Nadrisnak mikor ezt elmeséltem, épp fagyiztunk. És akkoriban azzal szórakoztunk, hogy ha megkínáltuk egymást, kicsit jobban megküldtük a fagyit. Tiszta önzőségből: hogy utána jól le lehessen nyalni. Legjobb nyári móka, főleg, ha ügyes a cukrász.
szinamondta 7/04/2003 11:32:00 PM
. . .
Rászívtunk az idővel. A nyugis kerti reggeli után lementünk a strandra. Léni bekenegette hófehérségét 30-as faktorú fényvédőkrémmel, de nem igazán lett volna muszáj. Úgy fél óráig kellemes szűrt fényben heverésztünk (azaz tisztára be volt borulva az ég), aztán mikor dörögni kezdett, gondolkodtunk. Mondtam, vicces lenne megázni. Ennek ellenére kicsit beálltunk a bejáratnál a tető alá, mert dézsából öntötték ránk felülről. Még hogy nem lesz víz se! De mivel nem akart alább hagyni, elindultunk.
Juhúú, rohanj, úgy a legjobb! Kaptuk az arcunkba a széltől az esőt rendesen. Csak bikini volt rajtam, a cipőnek sem volt értelme már, Lénike meg mondta, az áradásba, nagyon brutális! A betonon a folyamok kellemesek voltak tényleg, és úgy értünk haza, mint két ázott csuriz. Nem, egy neopunk galamb és egy csurizfiók.
Aztán átvonatozunk Edericsre látogatóba nagyapámhoz. Ahol hosszú szoknyában ugyan, de fél perc alatt a fán voltam, mert megkívántam a hatalmas szemű meggyet. Közben Léni és az öregúr alattam jól eldiskuráltak, majd ittunk házi diólikőrt és ettünk isteni körözöttet. Újra otthon valami pszichoterápiás játékot játszottunk, melynek lényege, hogy az ember felsorolja a tíz legrosszabb tulajdonságát. Nekem csak gyűlt és gyűlt a lapon, aztán megbeszélgettük. De ezt szinemondomel.
szinamondta 7/04/2003 11:12:00 PM
. . .
Hazafelé a buszon izzadtságszag volt. Nem hiszem el, hogy az emberek nem érzik a saját szagukat. Ott van már annyi féle krém, de ezeknek se a biztosíték, se az ígéret… Viszont lett egy új kedvenc idézetem, mer' olvastam: "that's what it is – a toy boat on the Serpentine, ecstasy – it's ecstasy that matters".
szinamondta 7/04/2003 11:10:00 PM
. . .
2003/07/01
Fülledtség
Fulladás
Sütibelefulladás
Szél
Száll
A szavam eláll, mer'
Ma sem történt semmi,
de holnap le kell menni
a Balcsira.
(Minek is? Se víz sincsen ott sem meg semmi se talán.)
szinamondta 7/01/2003 08:11:00 PM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
