2003/11/30
Nagyon szívesen írnék arról, hogy milyen a Wahington Memorial, a Smithsonian Institute (irtó jó, informatív és izgalmas múzeumkomplexum ingyen), a Vietnam Veteran's Memorial; hogy Kickee-ék belefuttottak Monica Lewinskybe, hogy a legjobb utcában laktunk DC-ben, tele bárokkal és etióp éttermekkel, de nem ez a fontos. Hanem az, hogy valami érthetetlen történik. Ezt írja:
"I just know that it felt right and I feel very connected to you. Just the memory of your smile warms my heart. The look in your eyes enchant me and yet provide me with a sense of serenity consolation, and comfort. Yet your eyes still speak of passion, wisdom, and naivety."
Meg vagyok riadva.
szinamondta 11/30/2003 10:42:00 PM
. . .
Ha most nagyon rövid és tömör bejegyzést kellene írnom, valószínűleg ezzel foglalnám össze a Washingtonban történteket. Pontosabban a személyes apektusát: hihetetlen, felfoghatatlan, nagyszerű és elszomorító, és főképp, leírhatatlan.
És közben fel is hívott. Nem tudom folytatni.
Megtaláltam a társlelkemet.
500 mérföldre.
Alapvetően nagyon vicces. Életemben először megyek oda valakihez, nem is tudom, miért, meg kellett ragadnom az alkalmat. Nagyon tetszett, ahogy táncolt. Fiúk ritkán szoktak ilyen vagányan és eredetien táncolni, ráadásul ennyire természetesen.
Bátorság gyűjt, bátorság gyűjt, Albin támogat. "I thought since you dance the best here, I'd have to battle you." A vicc az, hogy később kiderült, ez utóbbi humoros részét a mondatomnak nem is hallotta. Na mindegy, eleve örültem magamnak a hőstettemért, annak meg még inkább, hogy táncolgattunk, majd elkezdtünk beszélgetni. [Álmaim pasijával. Esztétikum, ész és érzés mind egyben.]
Ez tulajdonképpen nem is ért véget hajnali fél hétig, akkor is csak azért, mert pakolnom kellett az indulásra vissza Connecticutba. Hihetetlen. "This isn't happening." "Yes it's happening. Maybe two dream worlds have met."
És egyfolytában furcsákodtam az érzéseimen. Mi az, hogy úgy érzem, mintha már évek óta ismerném, minden giccs nélkül, és tudok magam lenni erőlködés nélkül, és azt mondja két óra ismeretség után, "you're the one I feel most comfortable with". És sejtem, mire gondol, amikor belenéz a szemembe, de közben azzal vagyok elfoglalva, hogy valahogy legyűrjem a kételkedésemet és a furcsaság felletti félelmet. "I'm scared of this." "Of what?" "Of us."
És a szemem olyan hatalmas és mindenféle erőteljes dolgot sugároz, elősorban passion az, ami benne van és stability, és "this is so what I needed today", 'why, did you have a bad day?" "screw my day, you are what I needed. I need this. Companionship."
Az első perctől annak örült, hogy viszonylag közel vagyok, mert az emberek csak kilépnek az életéből, ahogy olyan sokan az enyémből is. És a legtermészetesebb volt megölelni. Meg kellett ölelni. És kint a hideg, a szél, még megismételhetetlenebbé tették, az erő a testünk ellen, a bőre az enyém ellen, a forró csoki a kanál nyelén, a csoki az enyém, a bőre barna az enyém, fehér, az ajka dignity és a mosolya izgi. Bevallotta, hogy már tudatosan húzza el csak a bal szélét, mert tudja, hogy ettől még vonzóbb. A legesztétikusabb élményem nagyon-nagyon régóta.
Nem hiszek ilyesmiben. És nem tudom, mi lesz ilyen messziről. De amikor egyazon pillanatban mondtuk ki ugyanazt a szót és néztünk ugyanúgy, azt hittem, ez nem véletlen. "How do I know you?" "How do I know you?" És borzasztóan jól esik, amikor őszintén és kicsit félve és komolyan és halkan azt mondja, "you're my ideal". Én. Ennek a gyönyörűségnek az ideálja. Hogy mondod, drága?
És mielőtt elmegy, a fejébe akarok látni, mert látom, hogy egyfolytában gondolkozik. Nógatom, mire ő "Tell me what you are thinking? Tell me." És megszorít és szinte megráz kicsit, és én nem tudom, mit gondolok és érzek, "I can't say it", azt akarom, hogy ne váljunk el.
És bár éreztem, mert végig éreztem őt, megdöbbentett.
"I love you."
És nem várta ki, amíg felhívom, hanem kétszer hívott. És elmondta, hogy a barátai őrültnek tartják, és csak tartotta bennem a lelket, mikor nyafogtam a távolság miatt. Nekem az kell, hogy itt legyen. És őszintén, a nikkimánia nem múlt el teljesen.
De most ez valami földönkívüli. "Just how easy it is. To make new contacts."
És jön, meglátogat. De nem tudok ábrándokban élni. Viszont boldogsággal tölt el, hogy ő hisz benne. "Trust me. Trust me." És érzem, hogy gondoskodik rólam. Ki rendezte ezt így el?
szinaMonológ vége. Csak annyi még, hogy szereti a tenger gyümölcseit és a cinnamon-t. A neve azt jelenti, örökkévalóság. Khalid.
szinamondta 11/30/2003 04:32:00 AM
. . .
2003/11/25
Ne sirjatok, gyerekek. Visszajovok.
Es kuldok majd szines kepeket. Washington D.C.
szinamondta 11/25/2003 05:07:00 PM
. . .
na hat lattam
es latott es tatom
a szamat
es nincsen aaaa
most ekezet
kepzelet
ben a mosolygas
egybeolvad
locsogas
maradt csak
lehetetlen
kedves de
flortre keptelen
e. vagyok
igy lettem
a kedvenc
e
?
szinamondta 11/25/2003 05:04:00 PM
. . .
2003/11/24
hope to see you tonight
szinamondta 11/24/2003 09:59:00 PM
. . .
Nevessen mindeki. Nem akarok genya lenni, Sumona egyre lenyűgözőbben tud magyarul, de akkor is mosolyogni kell, ha ilyet ír.
Nekem influenzámat van és fájt a jobbra térdem. Szabadságon elcsúsztam és a térdemmel egy kőre felbuktam. Egész kék volt és még mindig fájdalomokomot vannak.
Jaj, de jó. El is feledteti (majdnem), hogy három órán keresztül vacakoltam a Directorral, és kábé csak a stage-et tettem be meg a zenét. Hogyan lesz ebből kész projekt? Főleg úgy, hogy kedd délután elutazunk. Még titok, hová. Tényleg ez az amerikai ikszperiensz? (Valaki mondjon erre egy találó magyar kifejezést.)
szinamondta 11/24/2003 08:44:00 AM
. . .
2003/11/23
Azon is gondolkoztunk az úton hazafelé, hogy akkor most érdemes-e kisállatot tartani, ha az egyszer úgyis elpatkol. M.fej metaforikus világlátása terítékre került, és nem először, most is azt mondtam, hogy kockáztatni kell. Ez olyan egyértelmű, legalábbis kimondva. Hogy ha nem szeretsz (szeretni hagyni), akkor - tényleg - mi értelme?
Bíbor kérdése: viszont lehet valakit úgy szeretni, mintha soha nem ért volna semmi baj és sérülés?
Szerintem a legnagyobb gáz mégis a méricskélés. Az utálatos mérleghinta és a másik fejével való gondolkozás. A "ki miért mit tesz és vajon hogyan ért" analizálása.
De most ez nem érdekel. Nyertem egy barátot. Találtam egyet. Mondtam már, hogy nem volt könnyű?
szinamondta 11/23/2003 08:56:00 AM
. . .
B mint Boston
mint Bíbor
így volt hogy
a bizalom
az enyém lett
mert mesélt
nekem
meg osztotta
velem
ami fáj és nehéz
ez mind kell és
mégis merész
itt a hűvösmosoly
ban az álországban
beavatódtam a
legbensőbe
és keletkeztek
viccek gegek
a mi sajátjaink
a line-jaink
ez mind kell
így megöleltem
megszerettem
szeretve
kell lennem
kellene
lettem
azt
hiszem
szinamondta 11/23/2003 08:36:00 AM
. . .
2003/11/22
Nem hittem el a mai levelezésünket. Te jó ég, mi van?
Levadászott nekem némi infót Bostonról, ahová holnap megyek Bíborral. Felhívta a volt nőjét, aki felajánlotta, hogy nyugodtan hívjam, ha valami kell. Ezek után váltottunk még pár évődő emailt, és akkor kerekedett el a szemem a legjobban, mikor ezt produkálta: have fun in boston and dont hesitate to call her. she offered. and theres an automatic A in my course if i find out you kissed her. Miacsuda? Ezt most miért? Mondjuk, nem mondom, hogy nem örültem neki. Mikor számonkértem, hogy miért nem csókolja meg ő maga, ezt válaszolta: i just thought itd be fun if you two kissed. jeez, whats the big deal, im just trying to look out for the both of you? trying to get you to open your minds a little bit.
Hahaha. Majd biztos ő nyitja fel a szememet. Ha tudná. Legalábbis adhatnék neki egy butó masszázst. De rég masszíroztam meg akárkit is! Hiányzik már. Lehet jelentkezni, virtuálban is lenyomom.
Jelnek vegyem? Ne vegyem?
A fenemegegyen
Ha akarod
megtudod
hogy milyen vagyok
csak hagyd hogy
a vibra
leírja
magát az arcodra
vagy a bőröd
az én öröm
öm
khm
legyen
befejeztem
szinamondta 11/22/2003 06:23:00 AM
. . .
2003/11/21
Megint voltam egy hip hop eseményen, elvileg freestyle battle lett volna az egyik helyi egyetemen, de eléggé el volt cseszve. Nem is ez volt a lényeg mondjuk. Hanem a társaság.
Az előadóban, ahol a program zajlott, az előttem lévő sorba ült le, szomszédosan. Viszont egész végig kicsavarodva ült, és a karját azon a széken tartotta, amin a kabátom volt. És csomószor beszélt hozzám, de nagyon közel kellett hajolni, mert hangzavar volt. Persze végig nevettünk, és egyfolytában szivatott. És meglepődtem, hogy milyen sokszor hozzámért. Mikor meg akart szólítani, meg mikor hülyéskedett. Cuki pofa. Elhatároztam, hogy nekem is meg kell érintenem, nehogy abba a hibába essek, mint otthon mindig. Hogy azt hiszem, hogy hú, tök barátságos voltam rajongásom tárgyával, a többiek meg azon röhögnek, hogy ennél hűvösebb nem is lehettem volna.
Szóval az érintés. Rövidujjúban volt, így az egész karja csupaszon. Valamit meg akartam kérdezni (biztos tök lényegtelen volt), ezért hozzáértem a karjához, az ujjaim hegyével. De nem ám úgy, hogy hopsz, hanem gyengéden kicsit megsimítottam. Bőr rulez.
Lehet, hogy ő nem érezte, de én igen. Magnetism between us. Mostmár télleg nő. Én meg itt a várakozó nő. Nem csípem már ezt a szerepet.
Hatan préselődtünk visszafelé a kocsiban, de a többiek kiszálltak a kampusz közelebbi részén. Aztán engem is elhozott, egyedül ő és én a kocsiban. Na, ha ez egy film lenne, most nem ülnék a szobámban. Megkérdezte, mikor elindultunk, hogy nincs-e túl meleg. Mondtam, oké. Hát nincs-e túl hideg. Nem, mondom, rendben van, meg úgyis kábé egy másodperc az út a koleszig. Hát azt ő érti, de azt akarja, hogy azalatt az egy másodperc alatt tökéletes legyen a hőmérséklet. Imádom a fejedet, bébi, de ami számít, az a vérmérséklet. Gondoltam hozzá. Nikkitikkitavi.
szinamondta 11/21/2003 06:51:00 AM
. . .
2003/11/19
És végre megvettem a repülőjegyemet. El a télből, Californiába, valószínűleg rám fog férni egy kis meleg Toronto után. Brrrrrrr. Egy hónapos túrám, aminek a végén még lehet, hogy ve_le_szek.
szinamondta 11/19/2003 09:06:00 AM
. . .
Éjjel háromnegyed három.
"what the hell do you have to apologize for? for being intelligent, funny, and our top student? or maybe for being kind and making us lots of mix cds? or maybe for researching concerts and shows for the class? or for attending all outside events and watching all the films with us? yeah youve been a real pain in the ass all semester."
Ezt adja össze valaki az újbóli meghívással és annak a hangsúlyozásával, hogy bárcsak vége lenne már a szemeszternek. Nálam mindez még mindig homály a köbön.
Ú, basszus, ebből viszont tisztára úgy tűnik, hogy én vagyok a legnagyobb stréber a világon. Na, nem. Fogjuk arra, hogy kellneresként produkálnom kell (magam).
szinamondta 11/19/2003 09:02:00 AM
. . .
2003/11/17
Fura. Valahogy most jöttem rá, hogy elvégeztem a média szakot, és hiányzik. Mert a kezembe került egy CD (enyhe understatement, kerestem három napja) olyan programokkal, amik most nagyon kellenek a creative projectemhez. Persze hip hop órára. Jót kell csinálni.
Szóval próbálom előhívni a multimédiás készségeket (ha? szereztem ilyet?) és arra gondolok, hogy aztán ennyi volt. Elvégeztem, majd papírt is kapok róla, aztán szépen el lehet gondolkozni azon, hogy mikor fejezem be a játszadozást. De őszintén, semmi kedvem hozzá. Napi nyolc óra munka, minden nap ugyanaz? Te jó ég, valahogy nem tudom bevenni.
Közben meg kiderült, hogy négyünk közül egyedül én szívok. A hazai nagykövetség ugyanis aláíratott velem egy papírt, hogy két évig otthon maradok, miután itt vége a sulinak. Elvileg ezzel az agyelszívást akarják elkerülni, de nem értem, hogy miért csak engem akarnak otthon. Nem igazság. Mert így nem kereshetek további itteni ösztöndíjakat. Úgyhogy előbb-utóbb tényleg beállhatok a sorba. Yuppievuman.
Egyébként én csak itt tudtam meg, mit jelent a yuppie. Young urban professional.
És vajon mi az a buppie?
"A young Black city or suburban resident with a well-paid professional job and an affluent lifestyle."
[b(lack) + (y)uppie.]
Nesze nektek.
szinamondta 11/17/2003 11:50:00 PM
. . .
2003/11/16
Mindjárt elalszom, de ezt még muszáj leírnom. Eddigi legviccesebb angol telefon-beszélgetésemet folytattam Luival. És a leghosszabbat is: több mint egy óráig dumáltunk, de jobbára csak röhögtünk, mindenféle hülyeséget kitalálva. Mikor már huszadszor próbáltam elköszönni tőle, mondtam, hogy I see you on Tuesday. Mire ő, Yeah see you on Tuesday. Mire fáradtságomból az jött ki, hogy csak akkor, ha addig meg nem vakul. Majd azon aggódtunk, hogy de akkor hogyan vezet el New Yorkba a field tripünkre, amit a tanácsadó cégünkkel fogunk szervezni. Kitaláltam, hogy mehetünk varázsszőnyeggel. De szerinte akkor kell, hogy legyen egy italautomata is rajta, meg hűtőszekrény, hogy tudjunk piknikezni, meg lesz egy sátor is, ha esne az eső. Kávét meg instantból fogunk csinálni - eszembe jutott viszont, hogy mind elfújná a szél, de megnyugtatott, hogy majd ő felfogja a huzatot, míg én kávézom, aztán majd én is neki, mikor ő csinál egy bögrével.
Emellett pedig teljesen környezetbarátok leszünk, nem kell benzin se. Környezetbarátok, környezet nélkül. De jó! Milyen vicces, hogy tök véletlenül csöppentem be a hip hop órára! Csak azért, mert a másik elmaradt. És most kiderült, hogy a legtöbb itteni kötődésemet ez határozza meg. Nem kismiska ez a sors csávó.
szinamondta 11/16/2003 07:41:00 AM
. . .
A hiphopperek nem szeretik hosszú ideig produkálni magukat. Rahzel is kábé csak 35 percig bírta puffogtatni a száját. Viszont elég vicces volt. Meg néha félelmetes is, mindenféle mechanikus hangokat is elő bírt csalni a pofazacskójából. Nem hiába hívja magát "vocal percussionist"nak. Voltak olyan pillanatok, mikor azt hittem, egy cintányér sült el a szájában.
szinamondta 11/16/2003 04:35:00 AM
. . .
2003/11/15
Akkora a szél két napja, hogy ha Malacka lennék, simán felkapna és elrepítene, én meg mondogatnám remegő szájjal, hogy jaj, segítsééég, Mackóóóó. Ehelyett a szobámban ülök, és élvezem, hogy süt a nap, a szél meg kellemesen festi alá a gépem kis kaparászó zaját. Mert hazai zenéket töltögetek le, persze CD-írás céljából. Mert megígértem neki. Lesz mivel odamenni.
Tegnap két filmet néztünk meg egymás után. Az egyik a Camp volt, elég vicces film tinédzserekről, akik sem szexuálisan, sem egyéb szempontból nem ismerik magukat, viszont tudnak énekelni. Az egyik fekete lánynak annyira gyönyörű hangja volt, hogy kirázott a hideg. És tapsvihar tört ki a moziban. Hozzá kell tenni, Amerikában a filmnézés igazi társas cselekvés - az emberek hangos megjegyzéseket fűznek hozzá a történéshez, tapsikolnak vagy csak óóóó-znak, ha mondjuk egy cuki kisgyerek tűnik fel a színen. Én is. Imádom a kis feka breakelő csávókat. Zabálnivalók.
Rock Steady
Azért ez innen még izgibben szól. Ajjaj, de megráznám.
A másik meg a Hunger volt, 1983-as film Catherine Deneuve-val meg David Bowie-val. Elég szürreál meg gótikus, de érdekes. Arról, hogy miért nem kell az örök élet. Kis vérrel, rothadó testekkel, meg libbenő fátyollal.
Szombat van, megyünk "laundry"-t intézni. Szinamos.
szinamondta 11/15/2003 05:12:00 PM
. . .
2003/11/13
Nem értem őket. Esik az eső, hideg van és sötét, egy kupac csávó meg kint áll az utcán és üvölti az amerikai himnuszt. Meztelenül.
Mi vaan?
szinamondta 11/13/2003 05:22:00 AM
. . .
A jóga közben (ahh, mennyire jól esett érezni, hogy van hátam meg derekam is) eszembe jutott. Anyukám hajának a tapintása. Olyan puha. Akkor szeretem a legjobban, amikor a színe eredeti mogyoróbarna és kleopátraszerű a fazonja.
Kicsi koromban mindig úgy láttam, mintha a szeme tigrisszem lenne. Tisztazöld. És mosolyog, ahogy fölém hajol.
szinamondta 11/13/2003 05:20:00 AM
. . .
Életem első igazi rap koncertje. New Havenben, tegnap éjjel. Négyen indultunk el kocsival éjjel 11-kor, és kb 25 perc alatt már ott is voltunk. De hogy mi izgalom előzte ezt meg! Össze kellett trombitálnom az embereket, hogy odajussunk. Muszáj volt kimozdulnom. Néha azt hiszem különben, hogy nem is én vagyok én.
KRS-One akkor kezdett, mikor odaértünk. Persze egyből felhívtuk professzor urat, hogy itt vagyunk, aki vigyorogva jött kifelé a tömegből, majd megállt Lui előtt és úgy telefonáltak tovább öt centiről. Aztán én leléptem a hölgyek szobájába (ez is milyen röhejes, ladies' room), majd ittam egy sört, vigyorogva a nagy feka emberre, meg a tömegre kezekkel a magasban, kántálva, hogy
[KRS] the real hip hop is
[tömeg] over here
[KRS] the real hip hop is
[tömeg] over here
Hát lehet ezek után egy helyben maradni? Bemerészkedtünk a tömegbe, a hangulat tényleg marha jó volt, a hely kellemes, kicsi (állítólag a Rolling Stones is játszott itt valamikor), a zene jó, a DJ és a rapper összjátéka izgi.
Egy kupacban voltunk, de ott volt még egy nőnemű tényező, akiről nem derült ki, milyen kapcsolatban van Niconival. Mindegy, egyfolytában vigyorogtam, imádtam az atmoszférát, és még egy deja vu-m is volt. De még milyen. Láttam és hallottam, mit fog mondani a nagy feka ember. Hogy ezek honnan jönnek?
Miután szétszivatta az agyamat az autogrammal, tényleg előrenyomultam, hogy szerezzek egyet. KRS egyfolytában dedikált, gyorsabban forgatta a tollat, mint a szavakat. A nép mindenfélét a magasba tartott, baseballsapka, egydolláros, póló, én is próbálkoztam a vadalma pulcsimmal, de nem jött össze végül. (Kickee viszont az imént felhívta rá a figyelmemet, hogy sikerült valakinek két helyen kiégetnie. Hurrá.) A koncert után még kint álltunk egy darabig, mindenféle freestylerek jöttek-mentek, beszélgettünk velük meg viccelődtünk, aztán mindannyian elmentünk Niconiék apartmanjába. Szerintem, ha a fiúkon múlik, ma délelőttig ott vagyunk, de hajnali háromkor félbevágtam a beszélgetést, hogy talán akkor mehetnénk.
Komolyan, jó volt. Nemtom már, hogy mi van így vele(m), előzőleg kaptam egy emailt, amit nehéz értelmezni, pedig abszolút egyszerű. Azon szenvedtem, hogyan jussak el New Havenbe a koncertre, mire azt mondta, ő mindenképpen elvinne. Csakhogy, nem tud visszahozni. És persze felajánlaná, hogy aludjak náluk, de az "nem lenne helyes, mivel az osztályunkba jársz". Viszont, amint vége a félévnek, bármikor szívesen lát. Aham. Asszem ez a legyek jóbarát szerep. Végülis, nem baj az sem.
S.óhaj
szina@toad's
szinamondta 11/13/2003 05:04:00 AM
. . .
2003/11/11
Teljesen rajta vagyok a redbullon. De legalább megírtam egy esszét kb négy óra alatt, és asszem nem is lett rossz.
De a legjobb mégis emailezni. :) Komolyan, életem legfőbb humorforrása ez lett. És már rangsoroljuk egymás emailjeit. Vicceskettes. that was a funny message e. one of your top three of all time. A bosziságon kívül azzal szivat leginkább, hogy blogdzsanki vagyok. De most kitaláltuk, hogy ezzel tulajdonképpen életeket mentek meg, és azzal, hogy az időmet élvezetes (?) bejegyzések eszkábálásával töltöm, áldozatot hajtok végre. Emellett pedig állandóan Magyarországról áradozom, de ez nem baj, mert i trust you, hungary is the greatest thing ever. im now sure of it. i better be sure of it otherwise youre gonna turn me into a toad or something. no, i really do want to visit some day and id love to look at your sillyass photos. damn youre so vain though, probably all the pictures will just be of you and your computer screen.
Jó ez a szó. Sillyass. Közben meg itt mindenki azon röhög, hogy azt mondom a vacuuming helyett, hogy hoovering. Meg a pants helyett, hogy trousers. De már nem. És bevallom, az erreket is kiejtem. Bocsánat.
Bíbor nagyon jó barátnő. Vasárnap megnéztük a színes teheneket West Hartfordban, rég volt ilyen jó a napom. Aztán vásároltunk haszontalan dolgokat, pl glowsticket (mondtam, hogy odavagyok) meg ezüstszínű műszempillát, meg kis pumpkin gyertyatartót, amit már sikerült is összetörnöm. Meg vettem három pár csodaszép színű zoknit, amit be is szkenneltem volna, ha a gép nem enné meg őket. Aztán meghívtam kajálni, aztán tele hassal elmentünk a gymbe. Csajok. De azért jól vagyok.
supercow meets szinamú
szinamondta 11/11/2003 05:59:00 AM
. . .
2003/11/08
Tegnap táncoltam életemben először glowstickkel a számban. Nagyon vicces! Bár folyamatosan attól rettegtem, hogy félre fogom nyelni és megfulladok.
Egy kis kémcsőszerű világítós izét kell elképzelni, amit be kell venni a szájba. És lehet rágcsálni, addig is legalább emlékezteti magát az ember, hogy figyu, jó, ha pörgeted kicsit a szádban, kevesebb az esély, hogy hukk, lenyeled.
Aztán táncoltam valami fickóval is, nagyon jól esett, kevesen táncolnak dögösen itt, de ez majdnem olyan volt, mintha megkoreografáltuk volna. Egy évben egyszer.
Ilyenem volt, csak sárga fényű. És nem nyeltem le!
szinamondta 11/08/2003 10:51:00 PM
. . .
Ilyen komolyan nincs. Nem létezik!
Négyen állunk a kolesz folyosóján, beszélgetünk kedélyesen. Egy kikent-kifent picsa kilép a szemközti szobából, ránknéz, és hangsúlyosan, hogy csattanjon, odavág a folyosóra egy zacskó szemetet. Majd kaján mosollyal odalibeg a lifthez. Én meg csak kapkodom a levegőt, udvariasan excusemezve, hogy csak nem gondolod, hogy ezt itthagyod, de az ő fülén ez még csak be sem ment. A szeméttároló két lépésre van az úrhölgy szobájától. Ilyenkor mi van? Komolyan, nagyon véresre meg tudtam volna verni. Most a zacskó a szobája ajtajában van. Kíváncsi vagyok, hogyan fogja megbosszulni ezt a kis emlékeztetőt.
Ő ezt nem tudná értelmezni szegény.
Megtömhetem vele a kukát?
szinamondta 11/08/2003 10:39:00 PM
. . .
Elfelejtettem: a Forumon kaptunk kis jegyzetfüzetet, meg világítós tollat. Eszméletlen menő. Újságíróknak való. Sötétben is körmölő grafomán őrülteknek. Örülök neki.
Most meg lemegyek a Glow partira, kaptunk már kis világítós pálcákat, azzal kell táncolni. A világért sem hagyom ki.
szinamondta 11/08/2003 05:48:00 AM
. . .
Ma megnyertem egy donut-evő versenyt. Mondjuk, a szerencse az volt, hogy nem kellett megenni, elég volt az első harapás a győzelemhez. Mi következik ebből? Hogy jó vagyok harapásban. Még a pókot is, ki a sarokból.
Mellesleg mindezért pénzt is kapok. Egész nap csak donutokat harapdáltam 7 dollárért óránként. Nem ám. Minden igaz, csak a donut nem. Megnyitott hivatalosan is az új könyvtár, a munkahelyem, úgyhogy egyenpólóban pózoltam és mosolyogtam mindenkire. Aztán, egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyeltek, hammmm, beléjük haraptam.
szinamondta 11/08/2003 05:46:00 AM
. . .
Hát hiába vártam rá. A hátsó kijáratnál. Rushdie nem tudja, mit mulasztott el...
Viszont mondott nagyon jókat. Azt hiszem, eddig ez volt a legjobb ISA-program (gyengébbek kedvért: Int'l Student Association), a Connecticut Forum tényleg lekötött, mind a négy paneltag irtó érdekes volt. A kopasz öregen kívül ott volt egy paleoantropológus, Louise Leakey, egy asztronauta, Story Musgrave és Julie Taymor, aki pl az Oroszlánkirály színdarabot rendezte és a jelmezeket tervezte, meg a Frida is az ő munkája. A téma ezt volt: Looking at Life. Amennyire banálisan hangzik, annyira érdekes és elgondolkodtató volt. És persze humoros is, Rushdie már-már bicskanyitogatóan szarkasztikus. Például azt mondta, Pakistan sucks. ÉS kifejtette, hogy miért. Ott ült velünk Shana, aki pakisztáni. Nem irigyeltem...
Viszont mondott ilyen jókat:
"On the subject of death: I'm certainly against it."
"To defend freedom of the mind and freedom of speech, you have to defend everything you really can't stand and don't want to hear. This is where freedom of speech begins."
"Be very nosy. The more you stick your nose into, the better chance you have to smell something in life."
szinamondta 11/08/2003 05:41:00 AM
. . .
2003/11/07
Amerikai Em barátnőm írja:
Generally Americans suck. Just accept the fact and move on. I have. College is a
really bastardly time for kids. Looking back, I might have sucked hard core
in college. At least my freshman year.
Még szerencse, hogy maguk az amerikaiak is úgy gondolják, vannak azért gondok itt.
Elszégyelltem magam. Sosem említem meg, hogy akik viszont a barátaim, azokat nagyon bírom. Csak meg kell találni a tűt a cérnakazalban.
szinamondta 11/07/2003 07:29:00 AM
. . .
Ma a szervezetem 80 százalékban koffeinből állt. Nem bírom mostanság, hogy minden nap fél háromkor fekszem. Viszont ezúton rájöttem, hogy az amerikai kávét úgy lehet elviselni, ha kólába öntöm. Ezáltal a diétás kóla is fincsibb lesz. Viszont készüljünk a dehidrációra, azaz tartsunk kéznél legalább fél liter sima vizet. Hogy ne járjunk úgy, mint szeleburdiszina, aki kínjában rágót csámcsogott sőt lufit fújt filmnézés közben, szájszárazságát így enyhítve. Tartsuk észben, ilyenkor a mohó kortyok a fent említett csodakeverékből már nem nagyon segítenek, sőt.
A vízcseppek az ajkon vajon mennyire szexik? Szexiek. Szeksziek. Ma bajom van a többesszámmal. Meg a számmal.
szinamondta 11/07/2003 07:13:00 AM
. . .
Nem tudom, bénának bélyegezzem-e magam vagy mondjuk közepesen lame-nek csak. Mert mert mert! Ma megint kaptam két CD-t. CD-k a witch-nek. Ez a boszorkányozás már rajtam ragad valszeg, de szeretem. Egyre jobban. :) És a körülmények a lényegek! (Van ennek így értelme?) Megint ottmaradtak a szaros albumok az irodában. Úgyhogy megint meg kellett várnom filmnézés után a könyvtárban. És együtt átsétál, táskát szinte le se tesz először, szégyenlősen néz az újonnan kapott zenére, aminek a tokját ő finoman kétszertalán megkocogtatja miközben magyaráz, aztán szinamond valami vicceset, miközben arra gondol, nem érdekel, megfogadom holnaphal tanácsát és csak simán rárohanok. Vagy pl megkérdezhetem nagyon kis helyes kulturáltan, hogy mondd, megcsókolhatlak? Vagy simán csak fél lábbal boszorkánypatámmal berúghattam volna az ajtót, ami kitámasztva útját állta amúgy is szerény flörttechnikámnak (basszus, ahogy leírom ezt a szót, röhögnöm kell. Miért van az, hogy igazi vagány és barátságos csaj leginkább azzal vagyok, aki legkevésbé sem érdekel?!)
Aztán röhögtünk azon, hogy holnap kérek akkor autogrammot Rushdie-tól, és vajon hova. Mondtam, á, talán túl öreg már a mester, meg különben sincs haja, úgyhogy a hasautogram kizárva. Mikor megkérdezte, Brenivel mi a helyzet, hisz neki sincs haja, de még lehet belőle híres író, csak húztam a számat. Sajna nem mondtam, hogy te nem vagy híres, de nyugodtan aláírhatsz. Mondjuk a karom belső felét.
És amikor öntött nekem vizet, jaj, de óvatosan vettem el. Véletlenül sem értem hozzá, pedig a filmekben mindig ezt csinálják, lehetett volna szempillát is rezegtetni. Butabutaszinalúza. Viszont elkísértem majdnem a kocsijáig, és tudta, hogy a koleszom nem arra van. Vegye le, vegye le! Vagy a végén én veszem le.
szinamondta 11/07/2003 07:02:00 AM
. . .
2003/11/06
Erőtlen vagyok az Oedipus-komplexus után. Megírtam egy esszét egyhuzamban, de közben hangosan jajongtam és fogtam a fejem, hogy hogy lehetett valaki (értds Freud) ennyire beteg.
Nem is mondtam még, hogy az új kedvencem (DJ Krush Zenje mellett) az Operation - Doomsday!. Van rajta egy szám, amit egyfolytában tudnék dúdolgatni. Meg is mondtam neki, hogy ez a legjobb. Nem rágtam a szájába, hogy a szövege ugyanúgy tetszik, mint a zene, de talán reménykedek, hogy kitalálja.
Feel the magnetism between us, growing stronger,
stronger, why don't we do it?
szinamondta 11/06/2003 07:20:00 AM
. . .
2003/11/05
Nem is akarok most írni Chomskyról, akit ma élőben láttam. Nyelvészeti tanulmányaim egyik bázisa, saját szemeim előtt. És, ez még semmi. Mi lesz pénteken?
SALMAN RUSHDIEEEEEEE Jön, és mi megyünk. Megint szerveztem egy kurvajó programot mennyi embernek.
De ami mégiscsak fontosabb. Hogy írt, magától, pingpongozzuk az emaileket és közben halálra röhögöm magam. A vasárnap az én napom, megint el volt ájulva, hogy milyen okos és olvasott vagyok, amiből már elegem lett, nem bírom ezt az annyira okos vagy és jó veled beszélgetni dumát. De ez még mindig jobb, mint ami általában megy, az állandó szinadeszomorú megjegyzések. Ilyen fejem van és kész. Ezt is megírtam neki most. De szerinte nem is nézek ki mindig szomorúnak. Mert i dont think you look sad all the time. maybe you are just casting your witch spells on people so that they think you look sad. youre just fucking with their minds.
Igen. Igen. Nem hallottam rég azt, hogy Kölyök. Most viszont azt hallom, hogy E. the clown. Én, szinaszínesbohóc. És még mosolygok is rá. Komolyan. Nem kapom el azonnal a szememet. Tegnap lementem a Cleóba, open mic volt, hihetetlenül tehetséges emberek nyomták freestyle-ban fél órákon keresztül. Élveztem. Meg, hogy ott volt ő is. Persze nem mertem megkérdezni, hogy leül-e, amíg volt mellettem hely. Aztán már nem volt. Viszont egyszer odanéztem és rámmosolygott. Én meg vissza.
De most megnézem, mit írt. Mert csilingelt az Outlook. :) Imádom ezt a hangot.
szinamondta 11/05/2003 07:07:00 AM
. . .
:)))))))))))))))))))))
A saját éjszakai levelezésem. Vele. Vele.
szinamondta 11/05/2003 06:51:00 AM
. . .
2003/11/02
Megvolt a Halloween is. Tök voltam. Nem hiába van ennyi narancssárga cuccom. Egész életemben arra vágytam, hogy egyszer pumpkin lehessek Újangliában, fekete háromszögekkel a szememen.
Ma kertészkedtem. Volt egy virághagyma-ültető akció, három (tanár)nő hirdette, egyedül én jelentem meg. Vicces volt. Két perc alatt úgy leizzadtam az ásásban, mint annak a rendje, nem emlékszem, mikor volt ennyire meleg időben részem november elsején. Szóval én és a természet, egy, ez az egy.
Megnéztem a Thelma és Louise-t, végre. Rohadtjó. Volt viszont egy pillanat benne, amikor eltörött a mécses és arra gondoltam, hogy ez nem igaz hogy nekem miért kell rá gondolnom és miért nem írhatok neki hogy hiányzol csak ennyi. Ennyi.
Néha azt hiszem, kezdek megzakkanni. Például a buliban tegnap kértünk puncsot. Abszolút nem volt alkohol íze. Oké, gondolom, de akkor miért csak 3at lehet inni egy embernek. És elkezdtem gyanakodni (jó, nem magamtól teljesen, korábban célozgattak ilyesmire emberek), hogy akkor vajon mit tettek bele. Au.
Lesz egy 80's parti. Mindenki erre készül, még Kickee-ék is elmentek vásárolni, hogy tényleg úgy nézzenek ki, mintha a nyolcvanas évekből léptek volna vissza. Engem nem mozgat meg. Viszont édesek, vettek nekem egy színes övet. Amíg ők gondolnak rám, fülembe szól az MC Solaar.
szinamondta 11/02/2003 04:23:00 AM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
